...a levél fősuli előtti utolsó nyárról, a szerelmes srácról és a kezdeti nehézségről szól. Levél írásának kezdete 2002. július 10.
Drága Csillagaim!
Ennek a levélnek az archiválása kapcsán felmerült bennem, hogy azért változtam valamennyit az idők folyamán. Bár most is elég kötekedős típus tudok lenni, de úgy látom, hogy ez 18 évesen sem volt másként, de ennek ellenére szerintem elég sok türelmet tanultam az eltelt idők folyamán. De egészséges önkritikával élve, szerintem elég kiállhatatlan nőszemély voltam és az antiszociális beállítottságom is maradt.
Egy kis kalauz a Levél megértéséhez. Zoliéknak a Balaton volt egy hoteljük, amit béreltek, ezért ők a nyarat már gyerekkoruk óta ott töltötték és ezért is voltam én sokat lent vele. De az is hozzátartozik a történethez, hogy ezek nem bulik voltak. Ő főleg dolgozott és segített és néha belefért egy kis lazítás.
A Levelek olvasása közben azért arra is rádöbbentem, hogy leginkább a negatívumokról írtam, mert sok-sok nagyon jó emlék tört fel bennem, ami lehet csak egy szó volt, egy pillantás, egy meglepetés, egy kedves gesztus, néhány izgalmas pillanat…ezekkel mindenképpen ki majd egészítenem a történeteket. Közhely, de tényleg igaz, hogy az idő megszépíti a múltat és a végén csak a jó marad és hála a jó Istennek, amiket én itt most olvasok a rosszabb dolgokra, azok kiváltó okaira már nem is emlékszem, ami azt jelenti, hogy nem is lényeges… és inkább csak a megmosolyogtató élmények maradtak meg, ami meg azt jelenti, hogy igyekszem a jóra összpontosítani és arra emlékezni, ezzel is kizárni a leginkább negatív hatásokat az életemből.
A Levél a fősuli előtti utolsó nyárról, a szerelmes srácról és a kezdeti nehézségről szól, ami a főiskola elkezdésével jár egy idegen városban.
Szia Laura!
Gondoltam elkezdem írni a levelet, mielőtt felköltözöm Pestre. Hát bizony! Pesti leszek. Bár nem nagyon akartam odamenni, mit tehetek. Annyi előnye van a dolognak, hogy a Zoli is ott lesz.
Kollégiumra nem jelentkeztem, mert nem bírnám ki, hogy körülöttem nyüzsögjenek. Először még úgy volt, hogy lesz egy kis garzonlakásom, ahol egyedül lehetek. Már címeink is voltak, mikor apám közölte, hogy mindenképpen másokkal kell lennem, Elkezdtünk olyan albérletet keresni, ahol külön szobám lehet. Mikor indultunk volna föl Pestre, megnézni őket közölte velem anyu, hogy ez sem lehetséges. Apu ragaszkodik hozzá, hogy mással/másokkal legyek egy szobán belül. Ekkor teljesen kiakadtam, Már hetek óta nem jöttem ki anyuval sem. Mikor jött értem anyu, a Zolinál voltam és ott kiabáltam vele. Aznap úgy összevesztem vele, hogy fogtam magam összepakoltam, és elmentem otthonról. Képes lettem volna fölszállni az első vonatra és elmenni valahova. Anyámmal nem voltam hajlandó beszélni. A Zoli szedett engem össze. Ez volt a második alkalom, mikor el akartam hagyni, mert nem akartam a továbbiakban az én hisztimet hallgassa. De ő nem engedett el. Egész nap vele voltam, Este pedig kimentünk vidékre, mert beszélnem kellett volna apámmal az albérlet dologról. De nem tettem meg. A Zoli viszont egész jól eldumcsizott apuval.
Apám teljesen oda van érte. Különösen, mert az anyja szigorúan nevelte és nagyon segítőkész fiatalember lett belőle. Azt mondtam, hogy ’bárcsak ilyen fia lenne’. Ez volt az a hétvége + ez a hét, mikor te is lent voltál vidéken (aug. 23- aug. 1- szerintem elírtam-szerk.). Sajnálom, hogy nem találkoztunk.
Nehezen szántam magam rá, hogy megszólítsam apámat. Az albérletet nem hoztam szóba, csak arról beszélgettünk, hogy az embernek milyen céljai vannak az életben és ezt hogyan érheti el. Ennek ellenére elmentünk 2-án Pestre, lakásügyben. Találtunk egy csodaszépet. A lakás teljesen felújított, új bútorokkal berendezett. Másik 2 lánnyal fogok lakni, de külön szobám lesz. A legjobb, hogy a Zoli 5 percre lesz tőlem. (Az ottani címem:…..-de az irányítószámot nem tudom).
Itt valami összeesküvés volt, mert ilyen közel nem tudom, hogy kerültem a Zolihoz, Pestre vettek föl (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Államigazgatási Kar), 2 utcányira leszek tőle -még itt sem voltunk ilyen közel egymáshoz – nem tudom, hogy ez jó vagy sem. Ez a srác teljesen meg van őrülve. Valahogy megváltozott miután bevallotta, hogy szerelmes belém. Erre nem rég jött rá (júliusban). Egyik esete elmentünk szórakozni Siófokra és egy discoban egy srác nagyon nyomult rám és nem hagyott békén. A Zolit persze ette a penész és a féltékenység ébresztette rá, hogy mit érez irántam. Azóta két szót nem válthatok más fiúkkal, mindig velem akar lenn, mindig mindent tudni akar. Én nagyon szeretem őt, de néha terhesnek érzem ezt a túlzott ragaszkodását. Mostanában olyan sms-eket küldözget, hogy „Köszönöm a feledhetetlen pillanatokat, drágám, szeretlek, imádlak” stb, de valami eszméletlenül romantikus üzeneteket kapok, melyektől sírva tudnék fakadni, De azért nem mindig ilyen rózsás a helyzet.
Múltkor kint voltam vele Balatonon majdnem 1 hétig. Egyik este fölhívtam anyut, hogy és érdeklődtem, hogy másnap megyünk-e Pestre, megnézni a garzonokat. Ekkor mondta, hogy nem lehetek egyedül 1 lakásban. Ideges lettem és elmentem sétálni, hogy egy picit lenyugodjak. Elég nekem fél óra és semmi bajom nem lett volna. A Zoli utánam jött, csak segíteni akart nekem, de nem én megkértem, hogy most hagyjon békén, szeretnék egyedül lenni egy picit. De szegénykém nem tudta, hogy ilyenkor tényleg jobb, ha hagy megnyugodni. Vissza akart vinni a hotelbe. Egész úton visszafelé rángatott, húzott, én meg kiabáltam vele. A hotelben pedig bezárt a tetőtéri szobába. Nem akartam elhinni, hogy megtette ezt velem. Nagyon haragudtam rá. Ekkor mondtam azt, hogy kész vége, engem senki ne zárjon be sehová, ne mondja meg nekem hová mehetek és mikor. Este 10 körül jött fel hozzám, de én nem álltam vele szóba. Mondtam neki, hogy vége. Már tényleg úgy volt, hogy másnap reggel elválnak útjaink. A Zoli bocsánatot kért, folyton azt hajtogatta, hogy nem akar elveszteni. Én viszont hajthatatlan voltam, az éjszakát a földön töltöttem. Reggel összepakoltam, de ő nem adta fel. Csak mondta, hogy szeret, ne menjek el. Talán én sem gondoltam komolyam a dolgot, mert mikor megcsókolt, én visszacsókoltam, és mint tudjuk édes a kibékülés. De mostanában mindig mondogatja, hogy majd Pesten minden éjszakát, szabad percünket együtt töltjük majd. Ettől viszont egy picit megrémültem. Nem tudom, hogy ez jó vagy sem.
Egyébként a nyaram nagyon jól telt, leszámítva az augustusi huza-vonát. Te tényleg úgy vetted ki a levelemből, hogy nekem hiányozni fognak az osztálytársaim? Én örülök, hogy megszabadultam tőlük. Az egyik legjobb barátnőm pesti lesz, a szerencsém. Az osztályomból 3-an leszünk államigazgatásisok. Az egyik csajt nagyon szeretem, mert közös volt a sorsunk a suliban. Minket utált a legjobban a Szabó Szilvi. A fősulitól nagyon félek. Nem tudom mi lesz velem. A suli 3 éves, de anyu ragaszkodik ahhoz, hogy jövőre újra megpróbáljam a jogot. El kéne járnom előkészítőbe. Nem tudom még mit csinálok, Szombaton költözöm fel, a suli 9-én kezdődik.
Itt vagyok újra. Hát nem mondhatnám, hogy a sulit nagyon élvezem. Egyszerűen nem tudnak semmit. Mi elsősök alig tudunk valamit. Mindjárt az első napon nem tudtam beiratkozni, mert anyunál maradt egy csekk. Nem segítettek semmit. Olyan lekezelően beszéltek velünk. Szegény Zoli is próbált intézkedni, de hiába. Ma tudtam meg, hogy ha fel akarok venni egy tantárgyat, akkor a különböző tanszékeken kell beiratkozni, de közben azt mondják, hogy majd csak 23-án kell a Neptunban felvenni a tantárgyakat. De már mondták, hogy néhány proszemináriumra már nem lehet feliratkozni. Az órarendemet egyszerűen nem tudom összeállítani. Eszméletlen mi folyik itt.
Ilyen tantárgyaim vannak: Közigazgatás alapintézményei, Magyar alkotmány és közigazgatás történet, statisztika, politikaelmélet, szociálpszichológia, közgazdaságtan, alkalmazott matek, Budapesti agglomeráció, nemzeti kisebbségi jogok, települési érdekképviseletetek és még van . Van olyan nap, mikor este 8-ig vagyok. Nagyon nem tetszik.
A Zolival minden nap együtt vagyunk. Bár már néha elég hülyén érzem magam, mikor náluk vagyunk, mert nagy társaság szokott összegyűlni és tudod, hogy én nem vagyok társasági lény. De alapvetően nagyon jó, hogy van velem valaki, aki segít, aki elkalauzol ebben a nagyvárosban és nem utolsó sorban szeret. Gyakran nem fogok hazajárni, mert őszintén mondom, ez a kétnaponkénti utazás nem nagyon jön be. Jó itt nekem Pesten. A barátnőm mind menekülnek már csütörtökön.
A suliban semmi jó pasi nincs. Bár kinéztem magamnak egyet. Szintén elsőéves. Nem az a macsó típus, de olyan kis aranyos, De miket beszélek itt! Van egy tündéri barátom, aki olyan okos…és aranyos…é kedves… és tündéri…. Ő az én kis maszatom! Le nem cserélném!
Ti viszont L-lel elég hosszú ideje együtt vagytok már. Gratulálok. És nem csodálkozom, hogy néha problémák akadnak, de ezt szerintem ti már könnyen megoldjátok.
Remélem, neked jól mennek a dolgaid és a suli is tetszik.
A vezetéshez meg sok sikert! Remélem, te kevesebbet fogsz vele szenvedni, mint én!
Továbbá ne vidd túlzásba a tanulást! Csak ha már nem lehet tovább hallogatni.
Légy jó!
Puszil barátnőd:
Marina
Szió!
Ismét itt vagyok!
Nagyon szégyellem magam, amiért ilyen lusta vagyok. Már egy hónapja hordom magammal a leveledet a táskámban, arra várva, hogy egyszer csak eljutok a postára.
Egyébként az elmúlt jó néhány héten nem történ semmi érdekes velem. A suli még mindig nem tetszik. Unalmasak tárgyak, unalmas tanárok és a csoporttársak sem igazán olyanok, akikkel lehetne barátkozni.
Időközben lett 2 lakótársam. Egyik napról a másikra. Az egyik szintén elsős, de vele nem igazán lehet beszélgetni, a másik csak most kezdett el dolgozni. Szerintem ő igényli, hogy beszélgessek vele, ezért mindig jön hozzám. Aranyos bár néha jobban szeretnék egyedül lenni.
A Zoli még mindig nem tudott beköltözni a tőlem 3 percre lévő lakásába, így nekem kell az ő barátjához járni (mert ott lakik) és nem igazán élvezem a nagy társaságot. Múltkor megleptem egy színházi előadással. Ő nem szereti a színházat, de azt mondta eljön velem. Én már régóta megszerettem volna nézni a Macskákat, de tudtam, hogy ez az előadás az, amit soha semmi pénzért nem nézne meg. Nem baj! – mondtam magamban, Mikor megtudta teljesen ki volt (ráadásul első sorból). De úgy jött ki a színházból, hogy ez jó volt! Ezt nem nagyon akartam elhinni, de örülök neki, hogy hogy nem úgy jött ki, hogy ez szar volt.
Sokszor mászkálunk a városban. Jön velem bútort nézni, én is megyek vele. Bár az ízlésünk nem igazán egyezik. Most nagyon hiányzik! 1 hétig nem láttam.
Képzeld, anyám már külön főz neki. Az ő kedvéért csinál külön tejfölös gombát és túrós sütit! Állandóan fölzabálja a hűtőmben lévő kaját! Én nem sajnálom tőle, úgyis megromlik.
Remélem nálatok továbbra is minden rendben van!
(egyébként éppen egy alkalmazott matek előadáson ülök és nagyon unom!)
Légy jó!
Várom válaszod!
Sok puszi
Megara