Az első évfordulóLevél kelte 2003. január 26.
Drága Csillagaim!
Gondolom mindenkinek újdonság az első főiskolai/ egyetemi vizsgaidőszak. Hiszen annyit kell egy vizsgára néhány hét alatt megtanulni, mint magára az érettségre. Micsoda kihívásnak éljük/éltük ezeket meg. Én aki sosem voltam éjszakai tanuló pláne. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első diplomám megszerzésénél is maximum éjfélig tanultam. AZ éjszakázás a munka melletti második diplománál kezdődött.
Az iskola életem ezen szakaszában nem igazán érdekelt a tanulás vagyis inkább úgy mondanám, hogy a jövőm. A tanulás abból a szempontból volt fontos, hogy ha már elkezdtem, akkor megcsinálom és nem akarom senkitől sem azt hallani, hogy erre nem vagyok képes.
De a szerelem, hát….igen…az mindennél előbbre volt. Mindent akartam…és bár a levelekből nem jön át, de őrülten, lángolóan szerelmes voltam. Így visszagondolva egyszerűen ha ő nem lett volna, már rég feladtam volna mindent. Ő volt a mindenem. A mentsváram! ….és az értelme az életemnek. 18 évesen elveszett voltam…sehol sem voltam és sehová nem tartottam. Csak Ő volt nekem és jelen.
És azok az évfordulók?! Mindenki ismerheti, hogy mennyire várjuk és készülünk és annyira jó érzés, amikor már van ilyen is … már évben is kifejezhető a valakihez való tartozásod.
…és hogy pikantériája is legyen a dolgoknak… érdemes figyelni a levélben említett csoporttársa…
Szia Laura!
Nagyon örültem, mikor levelet kaptam tőled.. Már nagyon vártam és csoda, hogy megkaptam, mert eddig egyik levelemet sem kaptam meg Pesten.
Örülök, hogy jól megy a sorod. És igen büszke vagyok Rád, amiért 5-öst kaptál. Kicsit irigyellek, mert te valami értelmeset tanulsz, nem úgy mint én. Nekem valahogy nem megy a gazdasági anyag. A közgázt sem bírtam megtanulni és egyszerűem nem érdekelt mi lesz vele. Így a decemberi zh-én nem mentem át, így most január végén kellett belőle mennem, de nem tudtam semmit, csak most jobban tudunk puskázni. Egyébként nekem nem indult valami jól a félévem. Eleve nem tetszik az iskola, semmi érdekes nincs itt. A félévi zh-im, a közgázt kivéve mind sikerült, de a vizsgáim! Tudod, hogy nem szívlelem a matekot és az ezzel kapcsolatos tárgyakat, így gondolhatod mennyire féltem a matek és statisztika vizsgától. Bár matek proszemináriumom 5-öst kaptam, örültem, hogy a vizsgám 2-es lett. Statisztikából rengeteget tanultunk a Zolival –nemcsak vizsgára, hanem óráról-órára, de az első vizsgán megvágtak, de hál’Istennek a másodikon átcsúsztam. Volt egy politikaelmélet vizsgám (szóbeli), amire 26 tételt kellett megtanulni és nekem 1-re nem maradt időm és mi történi?! (nagyon nehéz kitalálni). Pont kihúztam, azt az egyet. De már eleve esélytelenül indultam, mert rossz napja volt a tanárnak. Akkor esett le az a nagy hó és késett stb. Sorban húzta meg az embereket, de az utolsókat (ahol én is voltam) már meg sem hallgatta. Ezen a napon nagyon kiborultam, mert ekkorra nem sikerült semmi. Csak sírtam és nem tudtam elhinni, hogy ilyen hülye vagyok. A következő héten meglett minden. Politikaelméletből végül 4-est kaptam, pedig nem tanultam rá, csal már túl akartam lenni rajta minél előbb. Hogy őszinte legyek-én még most sem tudom, mi leszek ha nagy leszek, de ez nem nagyon érdekel. Remélem, ebben a 3 évben rájövök mit szeretnék.
Velem és a Zolival most minden rendben van. Novemberben volt egy rázós szakaszunk, amikor szinte minden nap összekaptunk valamin. Ő mindig elment, de én hülye mindig mentem utána és csak sírtam neki, mert nem képes engem megérteni. Azóta elmúltunk 1 évesek (dec 22.) és most szinte együtt élünk. Kérdezted is, hogy miért nem költözünk össze. Nos, gyakorlatilag együtt élünk, mert nincs olyan nap, hogy ne aludnánk együtt. Nekem már furcsa lenne, ha nem mellette hajtanám álomra a fejem, de ugyanúgy van ezzel a kis drágám is. De azért jó, hogy van egy saját zúgom, ahová visszavonulhatok, ha elegem van belőle vagy a világból. Mostanság azonban egyre kevesebb időnk van egymásra, vagyis inkább neki rám. Ő most dolgozik az OTP központban a Pénzügyi kockázatok főosztályán. A munka nem tetszik neki, mert unalmasnak találja, ezért most egy másik cégnél van ’kiképzésen’, ahová majd 4 hónap múlva szerződik, ahol pénzügyi tanácsadó lesz (amúgy ez a Duna House volt, és a melóról előre megmondtam, hogy nem neki való-szerk.). Most leginkább ez tölti ki az életét, mindenapjait. Este fáradt, mikor hazaér és legszívesebben csak aludna. Nekem mindig hiányt jelentett a kapcsolatunkban az, hogy nem beszélgetünk. És most már alig szólunk egymáshoz, de nem tudnék meglenni nélküle és ő sem nélkülem. Néha főzök és úgy várom, mint egy kis feleség. De én nagyon jól érzem magam és egyre jobban ragaszkodom hozzá. Mikor éjszaka, egy szeretkezés után egymáshoz bújnunk, az csodálatos érzés és úgy érzem, hogy nem akarok senki mást. Bár azért marad űr a kis lelkemben, mert nagyon hiányzik az, hogy néha elmenjünk egyet bulizni, mert minden nap csak otthon vagyok. Sikerült ezzel kapcsolatban megegyezzünk, hogy minden hónapban egyszer elmegyünk, így legalább ki leszek ’elégítve’. Azt nem szeretem benne, hogy rendkívül féltékeny, bár néha jól esik mert legalább figyel rám.
Van most egy csoporttársam, aki állítása szerint belém szeretett, mert én vagyok az az ideális lány, akit maga előtt lát. Nagyon aranyos a srác és tényleg úgy viselkedik, mint akinek komoly szándékai lennének velem és nem csak arra kellenék…De tudja, hogy van barátom (neki is van több, mint egy éve barátnője) és éppen ezért azt mondta, hogy ’tudja nem lesz köztünk semmi, de megmaradok neki egy plátói szerelemnek’ . Ilyenkor, mikor más is kifejezi irántam való vonzódását, nagyon jól tud esni. A Zoli sosem volt a szavak embere és ajándékokkal sem kedveskedik, más pedig vesz nekem karácsonyra ajándékot. A Zolitól, még az évfordulónkra sem kaptam semmit. Egyedül szülinapomra vett nekem a kedvenc plüssmacimból egy újabb darabot és egy szív alakú fényképtartót a közös képünknek. Nagyon örültem neki, az viszont meglepett, hogy az évfordulónkra egy szál rózsát sem kaptam. Én készültem: teleraktam a lakást piros gyertyákkal, vettem pezsgőt, csináltattam neki 7 db bögrét az én fényképemmel és rá volt írva a bögrékre: hétfő, kedd, szerda… nagyon örült neki, de valami olyasmit is tettem, amitől megmukkani sem tudott és nem tudta felfogni, amit lát. Magamra tekertem (szexisen) egy átlátszó bordó szalagot és úgy vártam a nappaliban, mint a legnagyobb és legszebb ajándék. Egyébként a naptáros ötleted nagyon tetszett, én is csináltatok ilyet (nem csináltattam-szerk.), csak kár hogy nem előbb mondtad, mert szülinapjára megcsináltattam volna.
A szilveszterem nem úgy sült el, ahogyan elképzeltem. Ugyanis úgy volt, hogy kettesben töltjük, aminek én örültem is. De tudtam, hogy úgysem lesz így, mert kitalált valamit. Én 31-én délelőtt vizsgáztam, és nem igazán érzetem magam jól, mert fáradt voltam. Ő persze elment a régi haverjaihoz, de azt mondta, hogy ha kérem akkor jön. Mikor hazajött, már vágta a képeket, hogy ez neki nem jó, menjünk. Muszáj volt elmennünk, de látta rajtam, hogy nem akarok és ennek én hangot is adtam rendesen, mert csak szidtam. Ő viszont nagyon boldog volt, mert elmerünk. Majd a haverja lakásának lépcsőházában úgy összekaptunk (kb. 5 perc a 2 lakás közötti távolság-szerk.), hogy azt hittem megfojtom. De tudtam, ha én elmegyek, akkor utána azt fogom hallgatni és az unott pofáját kell néznem, ezért felmentünk a buliba, ahol egy kis Martini után már én is felengedtem, de nem voltunk ott 40 perce, mikor a kis drágámra rátört a kangörcs és hazamentünk, amit én nem bánok, mert nagyon jó volt és az éjfélt kettesben töltöttük (bár nem tudtuk mikor van). Én hamar elaludtam, ő 3-ig fönt volt és tv-zett. Szóval tiszta izgi volt. Nekem eddig egyik szilveszterem sem volt igazán jó. Talán egyszer összejön.
Annak tényleg örülnék, ha meglátogatnál Pesten, Jöhetsz bármikor, amikor csak kedved tartja. A L. miatt meg nem kell aggódnod, megoldódik valahogyan. Bár én nem igazán tudok ebben tanácsot adni, mert ennyi időt nem töltöttem el senkivel. Néha én is tehernek érzem ezt a kapcsolatot, de akárhányszor magához ölel és szorít, érzem, hogy szeret engem és hogy fontos vagyok számára és én is ugyanezt érzem. Ez a legszebb az egészben. Az érzést te is biztosan ismered, ha ez még megvan, akkor nagybaj nem lehet.
Örülnék, ha minél előbb válaszolnál nekem, hogy nem kelljen mindig olyan sokat várnom a leveledre, de még jobban örülnék, ha találkoznánk! Remélem addig is minden a legnagyobb rendben van és minden sikerült, amit elterveztél.
Légy jó!
Várom leveled!
Puszi barátnőd;
Maegara