Kapcsolatban, de mégis egyedül… 2004.november 12.
Drága Csillagaim! Most, hogy huszadjára is ugyanazt olvasom a leveleimben, és eltelt több, mint 11 év a levél kelte és lassan 8 év, hogy ennek a kapcsolatnak vége lett, kezdem azt érezni, hogy igencsak sokat vergődtem és nagyon is alárendeltem magam valakinek, aki biztonságban érezte magát ebben a kapcsolatban és nem tudta és nem is akarta magasabb szintre emelni. Én mindig is úgy gondoltam, hogy hatalmas szerelem volt… de úgy látom ez leginkább az én részemről. Gyerek voltam és még nem voltam képes elengedni (bár a mai erősen ragaszkodom a múltamhoz és benne szereplő emberekhez).
Ha éreztétek valaha így magatokat, ahogy én… üljetek le… vegyetek egy nagy levegőt… és gondolkodjatok el… (2016. április 2.)
Drága Egyetlenem!
A hétvégénk nem volt túl könnyű. Bár mindketten igyekeztünk valamennyire, hogy jobb legyen. De én annyira félek, hogy megismétlődik, az ami tavaly történt.
Néha annyira nehéz elviselni azt, hogy nem látom benned azt, hogy szeretnél tőlem valamit, vagy azt, hogy érdekel, hogy mi van velem. Akkor kérdezd meg, hogy mi érdekel, hogy mi a bajom, amikor látod, hogy nem stimmel valami. Olyan kis senkinek érzem magam melletted. Olyan rossz, hogy tudom, te nem szeretnél tőlem semmit, hogy kis butusnak tartasz. Tényleg ennyire rossz lennék? Ennyire nem vagyok érdemes arra, hogy megbecsülj?
Tudom, hogy nem én vagyok a legokosabb és a legszebb és tudom, hogy sok rossz tulajdonságom van (többek közt, hogy nem tudom befogni a szám TV nézés közben és miután lefeküdtünk, de ilyenkor érzem azt, hogy talán közelebb kerülhetek hozzád).
Olyan jó lenne, ha egy kicsit több időnk lenne arra, hogy megbeszélhessünk, akár a kapcsolatunkról, akár más egyébről, de az is jó lenne, ha lenne néhány közös programunk.
Te is tudod, hogy nem könnyű, ha az ember kapcsolatban él, mert ez nem csak időtöltés és nem csak arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Fontos az is, hogy tudom, mit érez a másik, mire gondol, mit szeretne, mi a baja, hogyan lehetne minél kiegyensúlyozottabbá tenni. Tudom, hogy nehéz összeegyeztetni – különösem neked – a munkádat velem, de annyira jól esne, ha néha beszélgetnénk, mint a hétvégén (éjjel), meglepően jól éreztem magam. Utálok miattad szomorúnak lenni. Régen olyan sokat mosolyogtál rajtam és szeretted, ha lüke voltam – de mára ez már idegesítővé vált számodra. Én meg persze, hogy duzzogok és szomorúnak érzem magam, amikor este lekapcsolódik a villany, bebújsz mellém és elalszol. Jó lenne, ha legalább este a fülembe súgnád, hogy ’szeretem ha itt vagy velem’. Annyira szeretem, ha mellém bújsz és átölelsz, de már ez is kezd eltűnni (mert ez neked kényelmetlen). A szex most már sokadrangú a kapcsolatunkban, de hiányzik (nem maga az izgalom) az a fajta gyengédség, ami ezzel jár. Sosem volt erősségünk egymás kényeztetése, de úgy érzem, hogy ez hiányzik nekem a szexből. Sokszor azért nincs kedvem, mert nem tudok arra beindulni, hogy beteszed és kész.
Érzem, hogy te életedbe én most nem illek bele és nem tudom eldönteni, hogy mit érzel, amikor meglátsz, megcsókolsz, hozzám bújsz, átölelsz. Nagyon sokszor érzem őszintének azt, amikor azt mondod, hogy hiányoztam, szereted, hogy veled vagyok, de oly sokszor érzem az ellenkezőjét, amikor csúnyán nézel rám.
Szeretnék méltó párod lenni, de szeretném, ha te is segítenél. Csak mond el nekem azt, hogy jól érzed magad és azt is ha nem.
Jó lenne, ha te is hinnél bennem!
Nagyon szeretlek Drágám!
U.i.: lassan meg kéme semmisíteni a szexi fényképeinket!
Még egyszer: nagyon szeretlek