Ki -kicsoda leveleimben...
Aki csak beleolvas, egy-egy Levelembe nem tudhatja, hogy ki és honnan cseppent bele az én hol zűrzavaros, máskor állóvízként csendben várkakozó, tehát teljesen kis átlagos életembe.
Nos, akkor lássuk, hogy ki-kicsoda, de csak nagyon röviden… a többit soraim rejtik.
Laura
Középső csoportos óvódás lehettem, amikor egy költözés során találkoztam Laurával, a világ vége mögötti kis településen. Hamar elválaszthatatlanok lennünk. Neki nem volt testvére és mi olyanok voltunk, mint két lánytestvér. Ekkor a ’80-as évek második felét írtuk. 1992-ben mindkettőnk szülei úgy döntöttek, hogy elköltöznek és több száz kilométerre folytatják az életüket… és persze, hogy ne legyen annyira egyszerű és próbára tegyék barátságunkat, az ellenkező irányba mentünk. De a mi batárságunk fennmaradt, hála kitartóan körmölt, kacskaringósan megírt leveleinknek.
Ő az akihez az első Leveleim szólnak…
Bence
2 évvel fiatalabb öcsém. Kissé még gyerek, és mindentől fél, amivel szembe kell néznie. Sajnos ideje korán sok bántás érte és mindezt nehezen dolgozza fel. Szerintem az egyik legnagyobb feladata, hogy fiúból férfivá váljon.
Bébi
15 évvel fiatalabb édes hugicám. Ő most már 17 éves – ez hihetetlen nekem is leírnom, no nem azért mert ezáltal eszméletlenül öregnek érzem magam…vagy mégis?! – és kamaszok mindennapi nehéz életét éli.
Roli
Istenem…. minden lány életében van egy Roli… ő az, aki először olyan mélységekig rabul ejt, hogy bármit képesek vagyunk megtenni és elhinni neki… akinek sem tettei, sem szavai nem számítanak… egyszerűen csak hatalmas, csodálkozó tekintetünkkel lessük és várjuk a hívását…ha kapunk egy kacsintást már azt hisszük, hogy ő is szerelmes belénk…
Igen, ő Roli… az első olyan srác az életemben, akibe úgy belezúgtam, hogy teljesen eldobtam minden józan ítélőkészségem, már amennyivel egy 17 éves lány rendelkezik… és mivel Leveleim nem szólnak igazából a mi történetünkről (erről az időszakról leginkább naplóm tudna árulkodni), így elárulom, hogy Ő volt az ELSŐ az életemben… Én természetesen nem jelentettem neki semmit, csak a nevem miatt egy skalp voltam neki. Szerintem akkor nehezen, de valahogyan túléltem. És, hogy mi segített?! Őt úgy hívták, hogy …Zoli…
Zoli
Leveleim Vele kezdődnek…
Ha Mindenkinek van egy Roli az életében, akkor Mindenkinek van egy Zoli is az életében… Ő az a bizonyos Első és megismételhetetlen, igazi, mélyből jövő és hatalmas lángokkal égő nagybetűs SZERELEM. Ő az, aki mellett lányból nővé válsz. Ő az, aki a legnagyobb örömet és a legnagyobb fájdalmat tudja okozni…
Ha kíváncsi vagytok történetünkre, kérlek, olvassátok Leveleimet…
Misi
Egy Roli és egy Zoli Mindenki életében van… ez is egy hatalmas ajándék, hiszen általunk olyan érzelmi skálát járunk meg, amiről szinte fogalmunk sincs, hogy létezik és hogy ezzel a hatalmas amplitúdóval mozgó skálán milyen mélységekre és magasságokra vagyunk képesek…
De úgy gondolom, hogy akkor lehetünk teljesebbek, ha egy Misi megadatik nekünk drága Csillagaim.
Misi, volt az akiért olyan tettekre lettem volna képes, amelyeket egyik általam úgy szeretett családtag, barát, szerelemnek soha nem tettem volna meg.
Ő volt a Barátom, a Párom…majd a Társam…a Férjem…majd már csak a Múltam…
Történetünkről majd részletesebben Leveleimben olvashattok…
Léda
Talán életem alakulására az egyik legnagyobb hatást ő gyakorolta. Velem sosem beszélt, de a háttérből irányította a szálakat. Ő apám … mondjuk úgy, hogy nője…immár lassan 19 éve biztosan… nálam körülbelül másfél évvel idősebb. Van egy 7 éves lányuk, akivel én sosem találkoztam… és nem is szeretnék…de nem élnek együtt.
A történet érdekességét reményeim szerint leveleim majd elárulják.
Zsombor
Főiskola...új környezet..új emberek...
Ő főiskolán csoporttársam volt és már az elején nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ő 1 évvel volt idősebb nálam. Szőkés barna, nem túl magas srác...akinek tökéletesen stílusa volt és néha már bosszantóan kifinomult volt a beszéde. Viszont tökéletes ellenéte volt Zolinak. Nőként tekintett rám és ez piszkosul jól esett.