Szakítás vagy szenvedés ... levél kelte 2003. október 25.
Kiscsillagaim! Ennek a levélnek a nagy része az első pasis nyalásomról szól, bár ahogyan olvastam, nagyon pontokba szedtem a dolgot. 2003. szeptember 11-én indultunk. Nagyon nehéz volt rávenni Zolit a közös nyaralásra, mert neki mindig ott volt a Balaton. Én azért vártam…
Ami a levél második felét illeti, itt már azért érezhetővé válik, hogy a kettőnk közt lévő kapcsolathanyatlásnak indult. Még nem voltunk 2 évesek… De valjuk be őszintén! Azért 19 évesen nehéz az első szerelemmel szakítani. Én rettentően ragaszkodtam hozzá. Felnéztem rá, nagybetűs Férfi volt az én szemben, de elkezdtünk, vagyis inkább már bőven a lejtőn gurultunk ekkor…
Szia Laura!
Nagy örömmel olvastam a leveled, bár az eleje egy kicsit bonyolult volt és nem tudtam, hogy most együtt vagytok vagy sem. De ne aggódj, a végére tisztázódott minden.
Teljesen igazad volt abban miikor azt mondtad, hogy most már más értékek számítanak az ilyen hosszú kapcsolatban.
Lehetek őszinte?! Én nagyon örülök, hogy sikerült magadban tisztázni az érzelmeidet, de nekem a leveledből az derült ki, hogy ti a L-val ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban vagytok. Te nem érzed azt hogy elfáradtatok? Azt nagyon furcsálltam mikor azt írtad hogy helyetted mondta a szakítást – ezek szerint te is akartad? Bár nekem az ilyen szakítások furcsák, mert ha én szakítanék a Zolival ő sosem jönne vissza hozzám és ne engedné meg, hogy én menjek vissza.
Mielőtt a magánéletemre térnék, elmesélem mi volt Tunéziában. Azt tudod, hogy nem volt túl felhős a kapcsolatunk mielőtt elmentünk. Hát a dolgok nem lettek jobbak. Nem kerültünk közelebb egymáshoz. Tunézia egyébként nem olyan, mint 
képzeletem. A szálloda övezet nagyon szép volt. Közvetlenül tengerparton voltunk, de a tenger elég koszos volt (én nem is mentem bele a Földközi –tengerbe-szomorú, mi?) Az idő pocsék volt. Leesett az évi csapadékmennyiség, 3 napon keresztül esett és már nem nagyon barnultam le.
- nap csütörtök esete 11 körül érkeztünk meg a szállodába. A szoba első pillantásra tökéletes volt, hatalmas ágy, fürdő…minden. De mikor kinyitottuk az erkély ajtót egy építkezést láttunk, ahol este 11-kor is dolgoztak és Figarót hallgattak. Másnap panaszkodtunk.
- nap a totális semmittevés napja. És még a nap is sütött. Kiültünk a medence szélére, én sütettem a pocim, a Zoli meg megnyert egy mini golf házibajnokságot. Ezen a napon először vacsoráztunk. Az étel nem volt igazán a mi európai gyomrunkhoz illő. Mindennek hal íze volt. Én sok sütit ettem, az nagyon fincsi volt. Az éjszaka a Zoli teljesen kidőlt, mert annyit evett. Olyan aranyos volt, ahogyan fetrengett az ágyon.
- nap. A portás bácsi nem volt túl készséges a szobacsere kapcsán. 3-szor mentünk vissza, hogy nem jó a szoba. De végül is kiegyeztünk egy ugyanolyanban csak szebb kilátással. Bár ezen a napon is gyönyörű volt az idő, ami belőlem azt az érzést váltotta ki, hogy napra menjek, a drágám eldöntötte, hogy bemegyünk a városba (6 km). Buszra szálltunk és bementünk az ország 3. legnagyobb városába Sousse-ba. Kész őrület, ahogyan az arabok vezetnek, legyen szó buszról vagy autóról. A város széle kész nyomornegyed. Láttunk például 1 levágott marhafejet kiakasztva, ami mint később kiderült a hentes volt. A marhafej azt jelezte, hogy aznap csak marhát lehet nála kapni (minden csak 1 állatot vágnak le).A belváros szép volt, de menetünk a bazárba és egy egészen más világ tárult a szemünk elé. Itt mindenki a turistákból él. Magyarul is beszélnek egy keveset. De főleg ilyeneket, hogy; szerbusz- vizibsz, Friderikusz, csá-csumi –csá, ’gyere nézd meg’, szeretjük a tv 2-t és az rtl kubbot és persze számolnak. Bementünk és mindjárt megkérdezték, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk és elkezdték ránk tukmálni a portékáikat. Szörnyű volt, megfogtak és behurcoltak a kis bódéjukba és mindent az orrom alá nyomtak és alkudozni kellett. Ami árat mondtak, annak a tizedéért kaptad meg a végén. A Zoli nagyon élvezete. 1 órát ültünk egy arab srác „üzletében”, de ez legalább ápolt volt és jóképű és jó dumája volt (perfekt angol), mire Zoli megvette a vízipipát. Megtanította leírni arabul a nevünket, meg akart venni engem 3000 tevéért és letapizott. Ez egy egész kellemes kis élmény volt, mármint nem a letapizás, hanem ez az 1 óra.A bazárból kiérve megkönnyebbülést éreztem. Ez után egy magyar párral elmentünk egy luxus kikötőbe, Tényleg csodás volt. Itt elmentünk egy másfél órás hajóútra, az első fél órában izgi volt, majd mindenki a fedélzeten inkább a szárazföldre kívánkozott, Este 6-kor ki is szálltunk. Innen már csak a szálloda felé vettük az irányt, taxival. A taxisokkal is alkudni kell, mert a taxiórát nem használják. Mi nagyon át lettünk vágva. Mindenki másnak jobban sikerült az alkudozás, csak nekünk nem. De mindegy! Este 8-kor én már ágyban voltam, a Zoli meg elment iszogatni egy másik magyar párral- Kicsit haragudtam rá, de ilyenkor nem tudok mit tenni.
- nap: Szintén utaztunk, most egy kisebb városba, Monastirba (10 km). Szintén a Béláékkal mentünk (akikkel Sousse-ban voltunk). Ez a város inkább látványosabb olyan szempontból, hogy itt a műemlék több. Mi elmentünk valami mauzóleumba, erődbe, temetőbe. Az eső itt már csepergett. Voltunk itt is bazárban. De ez kisebb volt. A Zoli akart venni a vízipipához szenet, ami 2 dinár (=2*179 Ft). Az eladó azt mondta 25 dinár, de végül is sikerült lealkudnia 2 dinárra. Este hamar lefeküdtünk.
- nap: Sivatagi túránk első napja. Felültünk a buszra és elindultunk. Csak az esti ételtől valahogy mindenki rosszul volt és sokaknak hasmenése is volt. Nekünk is, de én vittem a fél patikát és gyorsan bevettünk mindent, de a busznak 5 perc után meg kellett állnia J (na nem miattunk). Ezen a napon megnéztük az El Jem-i ’colosseumot’, majd buszoztunk tovább, közben pedig nagyon sok érdekes történetet hallgattunk az országról, az emberekről. Ami ezen a napon történt érdekes volt, az a tevegelés a Szaharában. Képzeld, föl kellett vennünk egy teveszagos, csíkos köntöst (valami nagy ing és a fejünkre turbánt kötöttek és így mentünk a teveállomásra. A mi tevehajcsárunkat Mohamednek hívták. Én egy fiatal kis versenytevét kaptam, amelyik állandóam megrúgott és rázott, minkig ügetni akart. Tiszta hülye volt! Olyan szél fújt a sivatagban. Tiszta homok volt minden. Kb 1 órát voltunk a Szaharában. Épp napnyugta volt és tényleg csodás volt ott nézni a lenyugvó Napot. Tudod mi furcsa még az arabokban; mindenki borravalót vár el tőled. Valaki még meg is
mondja, hogy mennyit szeretne. Ilyen volt a tevehajcsárunk, 5 dinárt kért, de nálunk soha sem volt apró, így kölcsönkértünk 1 dinárt és teljesen meg volt sértődve a Mohamed, hogy csak ennyit kapott. De mindenki azt várja, hogy adj neki valamit. Az estét a sivatag szélén egy szép szállodában töltöttük és este még fürödtünk is a termálvizes medencében. Korán kellett lefeküdnünk (10 után). - nap: A túránk 2. napja. Hajnali 3:40-kor keltettek minket, reggeliztünk és indultunk napfelkeltét nézni a kiszáradt sóstóhoz. De mivel esőzés volt, a kiszáradt tó tele volt vízzel (ami az idegenvezető szerint ritkaság, ő 4 éve alatt nem látott benne ennyi vizet) és a napfelkeltét sem láttuk, mert felhős volt az ég.A következő állomásom beszálltunk jeep-ekbe (8 személyes) és irány az Atlasz-hegység. Ez egy 3 és fél órás út volt. Nagyon rohanós volt. Mert mentünk a jeep-pel és max kiszálltunk 20 percre, hogy fényképezzünk, pisiljünk és járjunk egyet. De nagyon
jó volt! Olyan helyszínek is voltak, ami olyan volt, mint a Grand Canyon. Nagyon fárasztó volt, délelőtt 10-kor úgy éreztük, hogy délután 3 van és nagyon éhesek voltunk. A jeep- túra után ebédeltünk (ettünk kusz-kusz-t, olyan, mint a tarhonya, csak kisebb szemű, nekem nem ízlett).De kifelejtettem, hogy a túra előtt voltunk egy Oázisban. Ezernyi datolyapálma volt. Volt ott egy bácsi, aki fára mászott mezítláb (tiszta érdes volt ).Utolsó állomásunk egy város, ahol szőnyegbemutatón vettünk részt. Ott szövögetett egy nénike 1 szőnyeget. Voltak iszonyú drága szőnyegek, 5000 dinár. De ekkor már én nagyon vágytam vissza a szállodánkba. Ezen a napon nagyon jó időnk volt. Hét ágra sütött a nap, de estére megjött a rossz idő. - nap: Eső, eső, eső. Az utolsó napunk, amit pihenésre és napozásra szántunk és zuhogott az eső. A szobánk beázott és a szálloda is. Nem igazán tudtunk magunkkal mit csinálni. Délutánra kitisztult az idő és sétáltunk egyet. Este beszélgettünk más magyarokkal és későn mentünk aludni.
- nap: Este fél 7-kor indult a gépünk. 16:30.ig voltunk a szállodában. És mikor máskor jönne meg a jó idő?! Olyan szépen sütött a nap! Így telt az utolsó napunk.
Este 10-kor érkeztünk mega Ferihegyi reptérre-
Sajnos vége lett a nyaralásnak.
Egyszer mindenképp menj el! De nekem elég volt belőle egyszer! Teljesen más világ. Nekem valahogy nem jött be az emberek viselkedése és furcsán és kihasználtan éreztem magam. De mindenképpen érdemes volt elmenni. Igaz,a Zolival a kapcsolatunk nem változott. Ott is veszekedtünk és nem igazán jöttünk ki egymással. Én nem akartam azt csinálni, amit ő, ő meg nem akarta azt, amit én. De azért tök jó volt!!!
Ennyit Tunéziáról.
Miután hazajöttünk, nem igazán találtuk a közös hangot. Nagyon sokszor sírásra görbült a szám. Nem is voltuk sokat együtt, mint szoktunk. Ennek az volt az oka, hogy az egyik barátnőm ideiglenes hozzám költözött és nem volt pofám állandóan egyedül hagyni. A Zolival egyre távolabb kerültünk egymástól.
Történt, hogy az egyik hétvégén hazamentünk Bajára. Anyu sütött, főzött neki és ő megígérte, hogy átjön. Délután telefonáltam neki, a tesóm telefonjáról és megkérdeztem, hogy mikor jön át és azt mondta, hogy 10 után (este-szerk.). Anyuval vártuk, elmúlt már 11 és úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni. Fél 12 után felhív, hogy ő is most megy aludni. Én meg megsértődtem, mert nem hívott, hogy ne várjak rá és különben is megígérte! Ő azt mondta miért nem hívtam. Nagyon jól tudta, hogy 2 hete nincs pénz a telefonom (ezért nem válaszoltam az sms-edre) és anyuén sem volt. Nem tudom miért, de annyira bántott, ahogyan velem beszélt, annyira furcsa volt a hangja és a hangsúly ahogyan hozzám szólt, így azt mondtam neki, hogy ne találkozzunk hétvégente és az elkövetkező héten sem. És letettem a telefont és álomba sírtam magam. Annyira azt éreztem, hogy elfáradt a kapcsolatunk és már nem keressük egymás társaságát (szexuálisan sem voltunk annyit együtt és nem is élveztem). Nem tudtam, hogy mi lenne a legjobb, ha most szakítanánk vagy még szenvedjünk. Másnap (vasárnap) megrendeltem az IC jegemet és nem kérdeztem meg, hogy ő melyikkel jön. Majd kaptam egy sms-t és képzeld feltöltötte a kártyámat 8000 forinttal, hogy ezek után mindig fel tudjam hívni. És mikor felhívtam, hogy megköszönjem azt mondta, hogy mindjárt ott van nálunk. Olyan aranyos volt, hogy újból belé szerettem! Együtt mentünk haza és a következő hét jó hangulatban telt.
De történt valami. Még nyáron chateztem és egy sráccal „megismerkedetem”. Jó fejnek tűnt, de mindvégig tudtam, hogy arról van szó, hogy meg akar fektetni, de megadtam neki a számom. 2 hónapig hívogatott mire én 2 héttel ezelőtt igent mondtam a meghívásra. Igazából a barátnőm beszélt rá. De nem bántam meg, hogy elmentem. Beültünk a 1 kávézóba (Corvin mozi-szerk.) és 1 órán keresztül beszélgettünk, de nagyon jól éreztem magam, de most is tudtomra adta, hogy neki nem igazán áll más szándékában, mint megdönteni engem. Egyébként 22 éves, nagyon helyes, nem túl magas, barna hajú, zöld szemű srác. 2 és fél éve van barátnője, de mindig is megcsalta. Jól érzetem magam vele, de SOHA nem feküdnék le vele. Ami nem tetszett benne, hogy állandóan pontozott…’ez egy rossz pont’ és ’ez is rossz pont’-engem ne pontozzon! De szerintem én nem igazán jöttem be neki. Azóta sem hívott, de nem is bánom. A Zolinak nem mondtam el. Megölt volna. Amit nem tud, az nem fáj!
Képzeld elkezdtünk egy tánctanfolyamot. A Zoli lepett meg ezzel, mert tavaly nagyon akartam menni. De idén nem volt túl nagy kedvem, ráadásul szerda este fél 9-től 10-ig tart. Az első alkalom egész jó volt. De a második alkalommal nem volt kedvem menni, nyűgös is voltam, fájt a fejem és hazafelé úton úgy összeveszetünk. Ő elmondta, hogy kibírhatatlan vagyok, én nem tudok örülni semminek és, hogy milyen szánalmas vagyok. Én csak ballagtam mellette és mikor hozzájuk értünk, én nem mentem be, hanem elindultam haza. Sírva léptem be a szobába, barátnőm teljesen meglepődött, de mikor leborultam, hogy kisírjam magam, ő kiment. Mikor visszajött kisírtam magamból mindent. Ekkor is azt érzetem, hogy talán jobb lenne szakítani, de még mindig szerettem. Másnap már egy kicsit nyugodtabb voltam és este nála aludtam. Beszélgettünk és éreztük, hogy még mindig nagyon szeretjük egymást és nem tudnánk elszakadni egymástól. A hétvégénk nagyon jól telt! Nem csináltunk semmi mást, mint feküdtünk az ágyban és megnéztünk vagy 10 filmet (dr. Szöszi 2, Karib tenger kalózai, Olasz meló, Oviapu, Hajó a vége, Szövetség, Ki nevel a végén, Szmokinger, Pite 3) . mindezt gépen és rendeltünk XXL-es pizzát. Sokat szeretkeztünk és tényleg jól éreztük magunkat. Most minden jó és ő is jól van- Jól vagyunk!
Hú, ez a levél hosszúra sikeredett. De még nem fejezetem be! Még csak annyit, hogy apámat már 3 hónapja nem láttam és nem is beszéltem vele. Sokkal nyugodtabb vagyok. De annyira idegesít, hogy engem vádol mindennel. Mikor hazamegyek, akkor anyu mondja, hogy apu azt mondja, hogy a Bubit ellene nevelem. Nem is találkozom a húgommal, mert mikor hazamegyek, ő az apjánál van. Múltkor azzal jött, hogy nem-e nekem kellett a Passat, hogy menőzzek vele, ugyanis a Balázs elkérte és még nem ért haza! Kérdem én, minek nekem kocsija, nekem anyué is megfelel. Eszem ágában sincs az ő holmiához hozzányúlni. De azt hiszem nov. 1-én nem tudom elkerülni a vele való találkozást. Én nem, szólok hozzá és jobb ha ő sem teszi, mert kibukik belőlem minden. De majd meglátjuk. Kicsit félek.
De most már tényleg befejezem!
Remélem végig bírtad olvasni!
Kívánom, hogy sikerüljön minden, úgy ahogyan elképzelted!
Kitartás! Nem sokára teljes egészében tied lesz a drágád!
Sok puszi
Barátnőd;
Megara
U.i.: Tudod, mi vetődött fel bennem; mi van most azzal a terveddel, hogy közös albérletbe költöztök majd? Gondolkozol még ezen?