Találkozás azzal a bizonyos első szerelemmel...levél kelte: 2002. január 21.
Drága Kis Csillagaim!
Sosa senki sem felejti azt a bizonyos első, megismételhetetlen, első és igazi szerelmet. Amely nem pusztán lángolás, hanem sejtünkig hatol, emléke bennük él, még élünk, törtéjen bármi és jöjjön bárki is.
Nos, az én első nagy szerelmemet 18 évesen, negyedikes gimnazistaként ismeretem meg, bár nem volt ismeretlen a számomra, de ezt barátnőmhöz írt levelemből majd megtudhatjátok miért is nem.
Annyit még el kell árulnom, mert szerintem érdekes lehet a későbbiekben, annyira sorsszerű...
Azon az estén (már 2001. december 23-t írtunk), amikor megismertem, ellopták a mobiltelefonomat és én megadtam neki a számom. Kilépve a szórakozóhelység ajtaján, hatlamas térdig érő hó volt. Csodás volt a város. Nyugodt és hófehér, én meg a fellegekben jártam. Izgatott voltam, mert már vártam, hogy hívjon és üzenjen. A buszon ülve kutattam a telefonom után és nem találtam.... Istenem...teljesen kétségbe estem... Mi lesz most?! Hazaérve a palan alatt próbálkoztam felhívni saját magam, de csak kicsörgött.
Muszáj volt, egyszerűen muszáj volt tennem valamit, mert nem hagyhattam elveszni őt. De karácsony volt, 2001. és vasárnap... Anyukámnak szóltam. El tudjátok képzelni azt a szituációt, amikor közlitek anyukátokkal, hogy megismertl valakit és a telódat is ellopták?! Ti milyen reakcióra számítanátok?!
Velem az alábbi történt:
Anyukám mondta semmi gond kislányom...aranyvasárnap van, a boltok nyitva vannak, megyünk és veszünk egy másik telefont és a számod megtarthatod.
Nagyon rendes anyukám van, szidást nem kaptam :-) csak mentünk és intéztük a dolgokat.
A Sors... a Sors jelzett, hogy ez a kapcsolat még fájhat, ezért meg akart kímélni a későbbiektől, de a Sors a kezmbe adta a döntést az aranyvasárnappal...
És elkezdődött... na de hogy hogyan, olvassátok...
Szia Laura!
Boldog Új Évet!
Remélem jól telt a szüneted és minden jól megy!
Nekem elég furcsa, jó és egyben rossz volt ez a szünet. Van egy jó hírem! Elfelejtettem Rolit! Végre, már azt hittem sosem fog sikerülni.
Dec. 22-én elmentünk a lányokkal egyet bulizni. Nem discoban voltunk, valamivel nyugisabb helyen. Itt történt meg, hogy egy ismerős arcot látok meg. A legjobb barátnőm nem jött el és azzal a pasival futottunk össze, akibe a barátnőm már 3 éve szerelmes.
A srácot Zolinak hívják. A barátnőmmel (mikor mi elsősök voltunk, a Zoli meg negyedikes) a Zoli volt egy 2 napos "kapcsolata". A barátnőm, Anna azóta nem tudta elfelejteni.
Mikor megláttam Zolit, a Z-ben arra gondoltam, hogy szegény Anna pont most nincs itt, vajon mit fog szólni, ha megtudja, hogy ott volt a srác. De arra nem számítottam, ami aznap este történt.
A haverjaival együtt odaültek hozzánk. Beszélgettünk, lementünk táncolni. A tánc alatt egymásra néztünk és így maradtunk. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Felmentem at asztalunkhoz, ő jött utánam. Megkérdezte, hogy: Ő, "Tetszem neked?"., én erre azt feleltem, hogy "nem szabad, hogy tetszedjél!" Elmeséltem neki a történetet. Nem igazán tudott megszólalni, de nem igazán érdekelte, hogy én miért nem akarok vele lenni. Mármint én nagyon szerettem volna megcsókolni és vele lenni, de bennem volt, hogy a legjobb barátnőmmel ezt nem tehetem meg. Aznap nem történt semmi.
Másnap felhívott és olyan édes sms-eket írt. Mivel karácsony volt nem találkoztunk.
December 27-én találkoztunk. Vele voltam egész este, hajnali 4-re értem haza. Annyira nyílt ember. Én még ilyennel nem találkoztam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ilyen srác létezik. Már aznap elmondtam neki mindent a családunkról és mindent, de mindent el tudok neki m ondani. Bár többnyire ő beszél, de én imádom hallgatni. Annyira aranyosan tud beszélni.
28-án felment Pestre, mert Pesten az egyetemen tanul. Úgy volt, hogy fent is marad, mert vizsgaidőszaka lesz és nem jön haza szilveszterre. De meggondolta magát és azt mondta; "egy pár vagyunk, így illendő, hogy a szilvesztert együtt töltsük". Na én erre nem tudtam mit mondani, mert barátnőimmel már elígérkeztünk egyik osztályiasunkhoz és azt sem tudtam, hogy egyáltalán hogyan mondom meg az Annának. A másik barátnőmmel megbeszéltük, hogyha az Anna is beegyezik a Zoliékhoz megyünk szilveszterezni.
Nem volt más választásom telefonon kellett elmondanom az Annának. Iszonyú volt! Ő is sírt, én is sírtam. Egymást próbáltuk nyugtatni. Beleegyezett, hogy a Zolihoz menjünk Tudtam, hogy ez nem jó megoldás. 31-én délelőtt beszéltem az osztálytársunkkal, hogy nem oda megyünk. Persze tudtam, hogy ezt nem tehetem meg se vele, se Annával. Felhívtam az Annát és megbeszéltük, hogy nem a Zoliékhoz megyünk. Visszahívtam a csajt és bocsánatot kértem tőle és megkérdeztem, hogy áll-e még a meghívás. Mondtam neki, hogy hozzá megyünk. Már csak egy elintézetlen dolgom akadt. Meg kellett mondanom a Zolinak. Ő teljesen ki volt akadva. Én legszívesebben vele lettem volna, de folyton azt hajtogattam, hogy nem tehetem ezt a barátnőmmel. A Zoli már ideges volt, mert nem tudtam eldönteni, hova menjek. A lányok már itt voltak nálam és beszélgettünk. A Zoli csak azért jött le 31-én, hogy velem legyen és én vele akartam lenni. Végül megegyeztünk, hogy este 10-ig kint leszek az osztálytársnőmnél, majd értem jön a Zoli és hozzájuk megyek.
De én a 31-ét végigbőgtem. Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Anyukám azt mondta, ha az Anna igazi barátnőm nem fog a boldogságom útjába állni.
A szilveszter nagyon jó volt a barátommal. Az öccse csinált egy bulit, ahol a volt osztálytársaikkal voltak. Kicsit féltem, de nagyon aranyos volt, talán ha 2 percre ha magamra hagyott. Mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mással mi van, ő azért jött hogy velem legyen. Én 1 kis pohár alkoholtól kikészültem. Nem voltam részeg, de jól éreztem magam. Az éjféli pezsgőfürdőnél kijózanodtam, de egyre fáradtabb voltam. Az ő panziójukban volt a buli, úgyhogy gondolhatod, hogy milyen típusú buli volt. Éjfél után mindenki elvonult a szobákba. Mi a konyhában voltunk és beszélgettünk. Én megbántottam a Zolit és elkezdtem bőgni. Ő: "drága, kedvesem! Ölel ját!" -ne tudd meg Laura, hogy mennyire jó volt vele. Kb. 1:40-kor mentünk be egy szobába, ahol nem történt semmi. Na jó valami történt, de nem feküdtem le vele. Ott aludtam és annyira jó volt, hogy ott volt valaki mellettem, mikor felébredtem. Délelőtt 10-re értem haza. De ennyire jó szilveszterem még nem volt.
Zoliról:
A teljes neve:..... Zoltán- szerintem nagyon jól hangzik. 180 cm-nél kicsit magasabb, fekete hajú (nem festett), van szemüvege (nagyon szeretem a szemüveged hapsikat), feb 19-én lesz 21 éves (de többnek néz ki). Van egy kis pocija, de nagyon cuki.
Jan. 1-jén már ment is vissza Pestre. A vizsgaidőszak mellett mindig szakított időt arra, hogy felhívjon. Most jön haza (19-én). Most éppen rá várok, már csak 2 óra!
Újra itt vagyok! Most, hogy túl vagyok a hétvégén, egész jól érzem magam. Apám tiszta hülye. Nem nagyon akart elengedni pénteken a Zolival. Azt mondta éjfélre legyek otthon és, hogy bunkó a barátom. Nem is ismeri a srácot és ilyen kijelentést tesz. Jó volt a Zolival. Náluk voltunk, bemutatott az apukájának, majd átmentünk a panziójukban ahol kettesben voltunk és hát ki tudott volna ellenállni neki. Megtörtént, aminek meg kellett történnie és jó volt, nagyon jó. De megtartottam a neked tett ígéretemet és védekeztünk. A tabletta is megvan már, csak még várnom kell egy picit, míg elkezdhetem szedni.
Szombaton hál'istennek este apám nem volt itthon és kellett bejelentenem, hogy elmegyek. Anyu tudta hova megyek, a többi meg nem érdekelt. 5-kor értem haza. Másnap apám hozzám sem szólt, de engem ez hidegen hagy. Zoli felment Pestre és csak 2 hét múlva jön haza. Valahogyan csak kibírom. Szinte minden nap telefonál, de jó éjszakát mindig kíván! Nagyon jól érzem magam vele, d valahogy nem tudom kiverni a fejemből az Annát. Most mond meg; jól tettem, hogy amit tettem?!
Képzeld még mindig nem tudom mi lesz velem a jövőben! Már elkezdtünk minden tárgyból a tételt kidolgozást (kivéve matekból) és én egyszerűen nem bírom. Minden hétvége abból áll, hogy irodalom tétel, külön töri, angol, plusz a dolgozatokra való készülés.
Remélem Te jobban állsz a dolgokkal! És azt is remélem, hogy Luu-val minden rendben van!
Várom leveled!
Légy jó!
Barátnőd;
Megara