2016.02.15 20:26

Drága Csillagaim! ahogy ígértem Nektek őszinte leszek. Ez a levél nem tartozik a kedvenceim közé. Valahogy csak ismétlem Önmagam az előzőekhez képest. Az időszak, amikor ez a levél kelt, egy átmeneti időszak volt a kapcsolatunkban. A szakítás után, de hivatalosan nem együtt. nehezen viseltem, mert olyan volt, mintha együtt lettünk volna, de nem volt semmi sem kimondva. Ebben levélben leginkább ez jelenik meg.

Amúgy itt megjelenik az, ami azóta is elég erősen jellemez engem, hogy valahogy a feleség szerep az, ami nagyon közel áll hozzám.

A levél végén ismét található egy kis melléklet egy kis pikantériával…

 

Kicsi Kincsem!

 

Nappal a villamoson vagy sétálva kémlelem az eget és élvezem vagy inkább élvezném a napsütést, de ilyenkor hiányérzetem támad. Valaki nagyon hiányzik mellőlem és ez Te vagy!

Valahogy nem igazán tudom elhinni, hogy nem Te vagy a párom. Még nagyon-nagyon élénken élsz bennem és nem tudlak kiverni a fejecskémből. Pedig az eszemmel tudom, hogy nem lehetünk együtt, de a szívem erősen harcol ez ellen és fölé kerekedik. Miután szétváltunk tudod jól, hogy a padlón voltam, mindennap sírtam és mindent megtettem volna, hogy újra együtt lehessünk. És most is így vagyok. Tudtam, hogy hónapokig sírni fogok még utánad, de sosem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat. Nem voltunk tökéletesek, de jók voltunk. Ha tudnád, hogy mennyire szeretnék más lenni, annyira szeretném, ha olyan lehetnék, akit Te szeretnél! Miért nem tudok megváltozni?!

Annyira boldog voltam, mikor megkaptam azt az sms-edet, melyben azt írtad, hogy bármennyire próbálod elfelejteni, nem tudod a szeretkezéseinket elfelejteni. Ekkor csak arra gondoltam, hogy hiányzik neked a szex, de ami a hétvégén történt attól egyenesen kiugrott a helyéről a szívem és nem akartam elhinni, hogy ezt Te csinálod, nehéz volt megállni, hogy ne sírjak. Emlékszel, mondtad, hogy hiányozom és nem a testem, hanem a közelségem és csak öleltél és mosolyogtál rám. Ahogy ott feküdtünk az ágyon egymás karjaiban olyan volt, amikor szerelemesen hozzám bújtál és azt mondod, hogy még mindig én, kellek Neked. Csodás este volt! A másnapi vonatúton is Te akartad, hogy az öledbe üljek és jó volt az a kis gyorsmenet is a vonaton. (Még mindig nem tudom, hogy miről álmodtál vagy inkább miket csináltunk álmodban).

Nagyon vártam már a keddet (feb.24.), mert színházba mentünk. Talán még emlékszel, hogy ezen a napon integettem az utcáról a munkahelyed előtt. Annyira meglepődtem, mikor azt mondtad, hogy számodra teljesen egyértelmű volt, hogy Nálad alszom. Mikor ilyeneket mondtál, mindig nagyon meglepődtem. A közelséged mindig nagyon fontos volt számomra és még most is az. Amikor Veled vagyok, mindenről megfeledkezem, és nem létezik más. Bár gondolom ezt most nehéz elhinned, de remélem, azért tudod, illetve tudtad, hogy én nagyon szerettem veled lenni. Sajnos túlzásba vittem a ragaszkodást és a féltékenységet, de két kézzel próbáltam azt megtartani, ami az ’enyém’. A bulikat sem élvezem Nélküled. Hiányzik, hogy hozzád dörgölőzzek, hogy ott állj és nézz engem, hiányzik, amikor énekeltem Neked, vagy amikor lassú szám volt és a fülembe énekeltél (pl. a Vén Európát átköltötted és úgy súgtad nekem még Siófokon). Nem tusom a nyaramat Nélküled elképzelni. Imádtam, amikor a Balatonon voltunk és kis romantikusnak találtam azt a kis padlásszobát. Tudom, hogy Te utáltad, de én ilyenkor mindig azt éreztem, hogy mi egy kis szegény párocska vagyunk, akiknek nem telik jobbra, de tökéletesen megelégszenek egymással és nem, számít nekik semmi más. Ezért imádtam Veled az éjszakákat, mert ahogyan Melléd bújtam, minden gondomat elfelejtettem és élveztem, ahogyan kis kifli formában alszunk el. Biztosan emlékszel még arra az estére, amikor  a Tó partján a kocsi motorháztetején csináltuk és miután felmentünk hozzánk, elaludtunk és a kifli formában ébredtünk. Ez volt az egyetlen este amikor, úgy ébredtünk, ahogyan elaludtunk. Nagyon sokszor gondolok erre az estére, de mostanság leginkább az az érzés hiányzik, amit melletted éreztem.

Annyira rossz, hogy éjszakánként egyedül bújok a takaró alá és hiába ölelem a Macit, amit Tőled kaptam és minden este azt szeretném, ha mellettem lennél, de az a tudat is kielégítene, ha tudnám, hogy egy pár vagyunk, mert ekkor tudnám, hogy még Veled lehetek és még biztosan magamhoz ölelhetlek. (utálom, hogy ilyen társfüggő vagyok és azt is utálom, hogy Te ilyen hatással vagy rám –nem utálom, mert szerelmes vagyok a lényedbe, a testedbe, akis eszecskédbe, a természetedbe, sőt még abba is ahogyan érzel, mert Te is  tudsz szerelmes lenni és annál helyesebb sosem voltál). Te is tudsz ragaszkodó lenni és remélem, azért még emlékszel arra, hogy mennyire szerettél engem és azt se felejtsd soha, hogy én is mennyire szerettelek.

Nem tudom mit éreztél, amikor azt kérted tőlem, hogy a buli után menjek vissza Hozzád, de akkor nagyon boldog voltam. Te el sem tudod képzelni, hogy az akkori invitálásod estére és az, hogy arra kértél, hogy Veled legyek mindennél többet jelentett számomra. Nem akartam akkor sem hiú ábrándokat kergetni, de mikor visszagondolok rá, egy-egy könnycsepp kiszökik a szememből. Nagyon hiányzol! És akármilyen elutasító vagy, leszel Velem, annál jobban fogok ragaszkodni -de én ezt nem akarom!

Annyira szeretnék felnőni ehhez a feladathoz is, de annyi minden nem történt meg Velünk és hiányérzetem támad. Olyan befejezetlen ez az egész kapcsolat. Tudom, hogy Te mit érzel (vagyis sejtem) és tudom, hogy mit akarsz és sajnos én sehogy sem férek bele a Te jövőképedbe. Valahogy biztos elviseltél volna, hiszen annyira nem vagyok szörnyű, bár kezdem azt érezni, hogy tényleg nem vagyok jó senkinek és semmire. Pedig annyira szeretnék megfelelni Neked, másoknak, de sajnos van bennem valami természetellenes. Engem miért csak egy ideig óráig lehet kibírni?! Azt nem tudom, hogy Te tudtad, hogy én gyakran féltem Tőled. Féltem, hogy nem fogok megfelelni Neked, lehet, hogy nem látszott rajtam, de legbelül igyekeztem megfelelni Neked amennyire csak tudok (úgy látszik nem igyekezetem eléggé), de tudom, hogy milyen nőt szeretnél, de annyira mást akartál, mint én vagyok és mindig rettegtem, hogy így is jó vagyok-e. Féltem a szextől is (néha), mert mindig mondtad, hogy nem vagyok eléggé aktív, gyakran megmagyarázhatatlan okból féltem attól, hogy is, hogy belém hatolj, olyan volt mintha szűz lettem volna, de fantasztikus érzés volt minden pillanat. Minden pillanat, amikor eggyé váltunk. Úgy gondolom, hogy mi szenvedélyes szeretők voltunk és nagyon jó volt mindkettőnknek. Emlékszel még arra, amikor arra kértelek, hogy úgy szeretkezzünk, mintha az lenne nekem az első?! Gyengéd voltál és nagyon jó lett volna ha Te vagy nekem az első (de a második alkalommal már Veled szeretkezetem). És Veled tényleg szeretkeztem és nemcsak dugtam. De a szex nem minden, de köztünk működött és a mai napig működik, Ennek nagyon örülök, mert ha ezt is elvennéd tőlem, megőrülnék! Annyira félek attól, hogy valaki más hozzámérjen, egyszerűen nem akarom, de attól is félek, hogy Neked lesz valakid, azelőtt, hogy lezárnám, vagyis a hátralévő, kihagyott dolgainkat meg nem valósítjuk.

Most, hogy itt a tavasz és jó az idő, a hiányod egyre növekszik. A tél azért más, mert a nagy részét a vizsgák teszik ki és az ünnepek, de ilyenkor mindenki felszabadul, mosolyog és élvezi a párja társaságát. Nagyon fog hiányozni a séta, a teraszi vacsorák, az hogy kis lenge öltözékben, kézen fogva bandukoljunk egymás mellett. Tudod, miért szerettem még az ilyen andalgásokat, Mert ilyenkor azt éreztem, hogy büszke vagy rám, büszke vagy azért mert ilyen csinos barátnőd van, nőnek éreztem magam Melletted és én is nagyon büszke voltam rá, hogy Te vagy a kedvesem, annyira egy férfias ember vagy és mi is egy olyan szép pár voltunk. Én mindig mosolyogtam és mikor egymás szemébe néztünk és megcsókoltuk egymást 1. piszok jó érzés volt, 2. biztos, hogy jól mutattunk egymás és irigykedve néztek ránk az egyedülállók. Nézd csak meg a pécsi közös fotónkat újra és gondolkozz el azon, hogy hogy Te mit éreztél, amikor velem voltál (ha lesz időd). De tudom, hogy Neked is jó volt és ez egy kicsit megnyugtat.

Azt szerettem benned, hogy emberszámba vettél és nőnek is tekintettél, de mindig mondtad, hogy én olyan kislányos vagyok, de ez jól áll nekem. Te voltál az életemben az első, aki jó tulajdonságokat is felfedezett bennem – és azt hiszem ennél több nem is kellett nekem. Annyira szerettem, hogy próbáltál lelket és önbizalmat önteni belém, de én kis naiv és pesszimista jellem maradtam, de sokat fejlődtem. Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor el voltam keseredve, mindig rám mosolyogtál és még sírtam magadhoz öleltél szorosan. És arra is amikor valami gyerekességet mondtam, ilyenkor mindig azt mondtad, hogy „ilyet is csak te mondhatsz, ilyet és én ezért szeretlek” és megöleltél és megcsókoltál. Hiányzik ez, nincs senki, aki így vigasztalna, és úgy szeretne, mint Te. Mikor belecsöppentél az életembe, akkor kezdetem arra figyelni igazán, hogy nőies legyek. Tudom, hogy Neked sosem volt fontos az öltözködés, de nekem az volt. Fontos volt, hogy vonzónak és izgatónak találj. Az elején, mikor csak hetente találkoztunk, igyekeztem mindig mást felvenni. Örülök, hogy Te voltál/ vagy nekem, mert a Te komolyságodhoz próbáltam ölözni, ha már szellemileg nem érhettem fel veled, had’ nézzek úgy ki, mint aki tudhat valamit. Sokat köszönhetek Neked – nagyon sokat. Csak remélni tudom, hogy Te is megőriztél valamit belőlem. És még el nem felejtem, Neked köszönhetem azt is, hogy meg tanultam valamilyen szinten főzni. De én ezt is nagyon imádtam. Olyan jó volt nézni, ahogyan megeszed, amit én csináltam, tényleg egy komoly párnak éreztem magunkat. Te megérkeztél a munkából, én vártalak, megfőztem a vacsit és ott ültünk az asztalnál és jó étvágyat kívántunk egymásnak és Te mindig mindent megettél. Ennél nagyobb elismerés nekem nem is kellett. Emlékszel, a mikor a Violába költöztél és csináltam, Neked és a fiúknak gombapörköltet? Tetszik nekem ez a háziasszony szerep, de talán még túl korai. Bár én nem érzem annak, ez még jó jel is lehet a jövőre nézve.

 

Csak még egy dolgot had’ említsek meg, emlékszel az első közös fürdésünkre, Én ott ültem a kád mellett egy széken és elég elkeseredett voltam és Te egy hirtelen mozdulattal berántottál magad mellé a vízbe, ruhástul. Nagyon meglepődtem, de ez az egyik legkedvesebb emlékem. Ott ülök (neked háttal a vízben) és érzem, ahogyan a két karod körülölel és a vizes meztelen testünk összeér. Ekkor még nagyon furcsa volt, hogy egy férfi így ér hozzám, hogy nem vagy szégyenlős, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amiket még senki, olyan módon bántál velem, ahogyan még senki és azóta sem változott. Szerettem a 26-ban töltött estéket. Általában mindig egyedül voltunk és azt csináltunk amit csak akartunk. Mindig fel kellett kelni az éjszaka közepén, hogy hazavigyél, de addig mindig a két kis csupasz testünk feküdt egymás mellett (visszasírom ezeket az időket).

Lényegében minden, ami volt hiányzik és agy hatalmas űr van most a lelkemben és körülöttem. Minden megváltozott, csak egy valami nem. Bármilyen is volt a kapcsolatunk, én mindig Rád gondoltam, ha nem voltunk jóban, akkor azért, mert miért vagy ilyen, vagy miért vagyok ilyen hülye, miért nem tudunk egymással kijönni, ha meg jól megvoltunk akkor arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk, milyen szerelmes vagyok, mivel lehetne még jobbá tenni ezt a kapcsolatot és minél több időt akarok Veled lenni.

Talán sokat gondoltam/gondolok Rád? Lehet, de erre nem tudok magyarázatot adni, talán csak ennyire nagy volt a szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy még sokat is fogok Rád gondolni, akárhogyan is alakul majd az elkövetkezendő néhány hónap, hét, nap.

Nagyon szerettem meglepetéseket okozni Neked és már hiányzik az is, hogy már nem igazán okozhatok meglepiket (pedig olyan jó volt látni az arcod és a mosolyod). Miért csinálod ezt velem? Az éltem egy részét elvetted, de ez az én hibám is! Sajnos! De emlékezzünk csak a jó dolgokra!

Nagyon örülök annak is, hogy még teljesen nem idegenültél el tőle, és még szóba állsz velem, sőt még mindig megölelsz (ami most a legtöbbet jelenti számomra) és ha felhívlak, meghallgatsz és próbálsz megérteni és elmondod a véleményedet. Örülök annak is, hogy nem zártál el teljesen magadtól, ha társaságban vagyunk. Bár már érzem a távolságtartást, ami normális és számítottam is rá, de, ég olyan szokatlan.

Sokszor említettem már ebben a levélben ezt a szót, hogy ’hiányzol’, de most ez az egyetlen érzés, ami a szívemet leginkább uralja. Talán egy picit ez a levél is mosolyra fakasztott és nem kellemetlen érzéseket hozott ki belőled. Gondolj arra, hogy én is egy aranyos lány vagyok, aki tele van érzelmekkel.

„Én még ilyennel nem találkoztam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ilyen srác létezhet”-részlet (2002.01 14-ei levelemből)

És nincs is párod!

Nagyon hiányzol! A kis szeretőd!

2004. 03.18. óra: 01:29

Melléklet:

Mit szeretnék?!

Milyen terveim voltak!

Hetente legalább 1x találkozni veled.

Még 2x színház.

Elmenni az IKEA-b, Auchan-ba vásárolni.

Ismét fölmenni a János-hegyre, Gellért-hegyre.

Megnézni a Gyűrűk úra 3-t és még néhány filmet.

Még 1 video hétvége.

Sokszor eléd menni a munkahelyedre és sétálni.

Segíthettél volna a pénzügyben és az infoban.

Elmenni nyáron egy hosszú hétvégére valahová, szerettem volna Velencébe elmenni veled vagy Prágába (mert egyszer majdnem elmentünk).

Sok ajándékkal akartalak meglepni + sok kis képeslapot akartam belecsempészni a táskádba, hogy a munkahelyeden jó napokat szerezhessek neked.

Sok finomságot akartam főzni.

És a barátaidra is szívesen főztem volna, hogy büszke lehess rám.

Nyáron néhány hétvégét eltölteni Balatonon, ahol szívesen szeretkeztem volna újra a parton, telefonfülkékben és hallgathattam volna, ahogyan elküldöd a pasikat, amikor bulizunk és büszke lehettél volna rám, azért amilyen szép és csinos vagyok.

Ha valahol elakadtam volna, téged hívtalak volna fel.

Pécsre lemenni és lakatot tenni, mint a szerelmesek.

Séta az Állatkertben és a Népligetben.

Sok szex: Szerettelek volna megerőszakolni. Már sokszor lejátszottam gondolatban, de még nem sikerült megvalósítanom és még sok forgatókönyv van a fejecskémben. Egy video est, ami filmjeinkkel.

Úgy gondoltam, ha már ezt olvasod, miért tartogassam magamnál. Leginkább úgyis az hiányzik és azt terveztem, hogy minél többet lehessek veled, de beérném a jelenlegi helyzetben minden alkalom, amikor veled lehetek számomra ajándék.

Azt szerettem volna mindenképpen elérni, hogy még sokáig légy szerelmes a Te kicsidbe és, hogy büszke légy rám, arra, hogy én vagyok a Párod! Sorolhatnám még, hogy mennyire reméltem azt, hogy jövőre Te segítesz majd nekem a szakdolgozatom megszerkesztésében, ott leszel a diplomaosztómon (öltönyben) és utána már ketten mehettünk volna el és ünnepeltük volna, Szerettelek volna látni én is, amikor átveszed a második diplomádat. Aztán már dolgoznom kell. Nagyon reméltem, hogy eddig eljutunk, mert biztosan jobban tudtam tolerálni a viselkedésedet, mert én is hasonló helyzetben lennék. Biztos sokkal több közös dolgunk lett volna. Már vártam, hogy lediplomázzak, de most már annyira nem, de ebben benne van az is, hogy félek a kinti világtól.

Tudod, hol nem voltunk még? –erotika kiállításon! Pedig nagyon kíváncsi lennék egy ilyen kiállításra és Veled szívesen mentem volna.

Jó lenne Veled minél több időt tölteni, de tudom, hogy Te nagyon elfoglalt vagy és most, hogy itt a tavasz még jobban belefeledkezel majd más nők látványába és engem teljesen elfelejtesz, mint a többi volt barátnődet. De én ezt nem szeretném. Szeretném, ha legalább olyan jóban lennénk és találkoznánk, mint Te az Edókával. Szeretnék megmaradni Neked. Hiszen tudod, hogy vannak olyan dolgok, amikor mindenképpen fel kell hívnod és találkoznunk kell!

Kicsim! Szeretnék még nagyon sok időt Veled tölteni, de ez csak Rajtad múlik!

Még mindig nagyon Hiányzol!