Drága Csillagaim!
Nagyon érdekes kis rövidke levél ez számomra. Ugye mondtam előző levelemben, hogy érdemes figyelni a főiskolai csoporttársamra… és bár az okokat is elmondtam, hogy mi az ami miatt érdekes lehet. De amiket itt olvastam, hogy őszinte legyek…már nem is emlékeztem, hogy ennyire oda voltam érte.
És ami még furcsább volt, arra meg végképp nem emlékeztem, hogy annak a srácnak is kerestem a társaságát, akibe még a gimiben habarodtam bele.
De ami a legjobban meglepett, hogy ebben a levélben egy olyan mondatot írtam le, ami szerint a mai napig élek és nem tudok szabadulni tőle; Valahogy úgy érzem, hogy tudnom kell róla…
Nagyon nehezen engedem el azokat az embereket az életemből, akik meghatározóak voltak, aki valami újat hoztak, újat mutattak…legyen az jó vagy rossz, helyes-helyten, izgalmas vagy fájdalmas… Igen, mindig úgy érzem, még ha megszakad a szívem akkor is tudnom kell róluk, mert nem lehet az, hogy akivel vagy akikkel osztoztam, fejlődtem, bánkódtam, akik mellett ott voltam, amikor építették magukat, az életüket, az üzletüket, akik álmainak a megvalósításában részt vettem…de nincsenek már velem… nem velem osztoznak a felemelő és lesújtó érzésekben.
Ebben a Levélben beszélek arról az érzésről, amin mindenki átmegy….szeretsz valakit, de nem akarod becsapni. Az érzéseid sodornak és sodornak…majd összezavarnak…minek is engedj…a józan észnek vagy szívednek, pocidban bizsergő érzésnek? Mi az erősebb? Rossz ember vagy azért mert érzések generálodnak benned és nem tudod őket kezelni?!
Nos…egy gyors olvasás után kicsit beleláthattok, hogy én mit is érzetem…
Szia Laura!
Nagyon érdekes volt a leveled és valahol magamra ismertem. Teljes mértékben megértem, amit érzel, és amit csinálsz. Megértem a kételyeid. Szerintem vagy olyan határozott, hogy tudd, hogy mit csinálsz. És amennyire kivettem a leveledből eszed ágában sincs semmi rosszat tenni a L. ellen és ez a legjobb. Legalább tisztességes vagy vele szemben. Tudd, én is valahogy így vagyok. Igaz, mi még nem vagyunk együtt 2 éve sem, de mióta ismerem Zsombort (csoporttársam), sokszor vannak kételyeim magamat illetően. Mert szeretem a Zolit és még soha senki nem volt velem ennyire türelmes és nem fogadott el ilyennek, amilyen vagyok. Úgy érzem, hogy nem találnék nála jobbat. Olyan jó lenne, ha 5 év múlva találkoztunk volna, akkorra már ismerném magam annyira és tudnám mit akarok és már csalódtam volna elégszer. Annyira jól esik, mikor a Zsombor felhív, vagy amikor bókol, egyszerűen elfeledkezem a Zoliról és csak rá figyelek. De tudod, hogy én elkövettem egy hibát mikor hagytam, hogy megcsókoljon vagy én tettem, ezt a mai napig nem tudom eldönteni. De nagyon szeretek vele lenni. Nyáron is találkoztunk (persze nem mondtam el Zolinak) és mostanság már én vagyok az aki állandóan keresi, mert egyszerűen hiányzik. De ugyanakkor én is tudom, hogy nem helyes, amit csinálok, mert valamilyen szinten hűtlen vagyok a Zolihoz és én is piszkosul érzem magam a találkák miatt. Mostanság a Zoli az aki kedves hozzám. Tegnap jöttem vissza Pestre és 1 hete nem találkoztunk és mindjárt azzal kezdte, hogy piszkosul hiányoztam neki, üres volt az ágy és rosszul érezte magát, amiért egyedül volt. Egész este engem nézett és csak nézett és azt hajtogatta, hogy mennyire szeret. Az elmúlt 2 hónapban csak veszekedtünk, most meg mint akik most kezdték az egész dolgot.
Hidd el, én tudom, hogy mit érzel és nehezen tudnék bármiben is tanácsot adni, mert hasonló helyzetben vagyok. Igaz, most talán, hogy javult a kapcsolatunk talán elkezdek reménykedni, de akkor sem vagyok biztos magamban. Sőt, most hogy ecsetelte mennyire hiányoztam neki, én nem éreztem ugyanezt. De nem akarok szakítani vele és nem is tudnék, hónapokig sírnék utána, csak remélni tudok, hogy ugyanolyan hévvel tudom majd szeretni, mint a kezdetekben.
A titokzatosság nagy kincs. A Zoli azt mondta épp ez fogta meg őt bennem és az, hogy az elején elutasítottam. Azt érezte, hogy van bennem tartás. Gondolom, ez tetszik Zalánnak is benned. De őszintén nem kizárt az sem, hogy 9 év akadály lenne, mert ilyenre számtalan példa van. Ezt sajnos csak egyedül Te döntheted el! És sajnos meg csak tanácsot sem tudok adni. Szerintem Te sokkal jobban tudod, hogy mit akarsz, mint én és sokkal tisztábban viselkedsz a L-val szemben –ezt nagyon becsülöm Benned!
Talán tényleg kiderül a katonaság alatt, hogy mit éreztek egymás iránt, de abban biztos vagyok, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni és ezt nem is engedném! Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz napjaid, de valahogy mindig lesz.
Tudod, én még a Rolit sem felejtettem el egészen. Ő sosem hív fel engem, de én kéthavonta mindig. Valahogy úgy érzem, hogy tudnom kell róla. Ő persze csak egyet akar és ezt mindig meg is mondja –szex. És tudod, hogy mi a legszörnyűbb, hogy néha én is vágynék rá. De akkor eszembe jut, hogy milyen volt vele, hogy mennyire megalázottnak éreztem magam és ezek után mindig elmegy a kedvem és félek tőle. De ez egy időszakos érzés. Többnyire ez már nem érdekel, de mindig eszembe jut, ha a Zolival összeveszünk. De erre kár szót fecsérelni.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudok tanácsot adni, de biztos csak félrevezetnélek, Nagyon remélem, hogy minél hamarabb letisztázod magadban érzéseid, de nem fog azonnal sikerülni. Én csak a legjobbakat kívánom Neked!És biztos vagyok benne, hogy vagy annyira erős, hogy sikerüljön átvészelni ezt az időszakot!
Szorítok!
Sok-sok puszit küldök és egy rakással!
Erős csajszi vagy!
Barátnőd,
Megara