Eszembe jutottál...
és arra gondoltam, miért ne írnék egy pár sort a kedvesemnek!
Szeretlek Kicsikém!
„A szerelmem olyan, mint a hóesés, apró pelyhekben hull alá végül az egész hegyet beborítja takarójával.”
Drága Egyetlen Kicsikém!
Itt ülök a pénzügy felett, próbálom tanulgatni, de gondolataim másfelé járnak. Gondolataimban a Te karjaidban vagyok és élvezem azt, ahogyan átölelsz és mosolyogsz rám. Nagyon szeretem a közelséged és érezni azt, hogy ismét hozzád tartozom. Sokat jelent ez számomra. Megpróbálok alkalmazkodni hozzád és minél kevesebbet zaklatni Téged. Remélem valamilyen szinten sikerült eddig javulást elérnem. Tudom, hogy azt a zöldszemű szörnyeteget, a féltékenységet kellene kiűznöm magamból, hidd el igyekszem és utálom is magam emiatt, mert csak ártok ezzel a mi kis kapcsolatunknak. Ha nagyon kibírhatatlan lennék, csak szólj rám – de csak finoman, mert túl érzékeny vagyok.
Csak remélni tudom, hogy nem bántad meg, hogy ’hivatalosan’ is újra velem vagy. Néha elgondolkozom ezen. Kicsi félelmem még mindig van bennem és mindig lesz is, de bízom Benned és bízom az érzéseidben! Már sokszor elmondtam, hogy mitől félek, különösen ezen a nyáron, de úgyis szakítasz rám is egy kis időt, mert ha nem akkor morci leszek, csak ezzel meg az a baj, hogy Te is morci leszel, és majd nem akarsz engem látni soha többé! Úgyhogy nekem nincs választásom; alkalmazkodnom az én kis karrierjét építő páromhoz! És megértő és türelmes leszek! De legyél Te is ugyanilyen velem! Én nem kérek sokat; csak mindig előre szólj ha valami programod lesz és szeretném tőled megtudni a dolgokat és szeretném ha sokat mesélnél nekem és megosztanád velem gondjaidat és örömödet! Nagyon szeretlek drágám!
Az elmúlt 3 hónapban nagyon aranyos voltál velem. Nagyon jól estek azok az sms-e, amelyeket akkor kaptam, miután az az említésre sem méltó esemény történ; ’Hiányzol’, ’Nincs- kedvedvelem tölteni az estét?” vagy az, amikor megkérdezted; buli után nem-e aludnék nálad. Sokat mosolyogtál rám és miután leültél mellém mindig átkaroltál és a TV-t is így nézted!
Sokszor mondtad, ’imádlak’ és csak öleltél, minden különösebb ok nélkül és volt úgy nem akartál elengedni, azt mondtad, hogy ’inkább itt maradsz velem’ – olyan szép pillanatok voltak ezek. Olyan volt mintha udvaroltál volna nekem és éreztetted velem, hogy fontos vagyok a számodra és mikor ’kibékültünk’ és azt mondtad ’dehogy is nem szeretlek’ –nem hittem a fülemnek. Hónapok óta nem hallottam ezt tőled.
Igaz ismét ritkultak ezek a kedves szavak, de én még bízom bennünk és én, arra kérlek, hogy Te is bízz kettőnkben!- ez nekem a legfontosabb!
Ha még reggel olvasd, kívánom, hogy teljen el gyorsan a napod, ha már munka után vagy készülj, mert nem sokára ott vagyok! Én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor belépek hozzád és megpillantalak (vagy enni vagy cigizni fogsz), felnézel és rám mosolyogsz, megcsókolsz!
Vágyom már Rád!
Szeretlek!
A Te kis féltékeny nőstényördögöd!
U.i.: Jól csutakold le a legnemesebb testrészed, mert az este folyamán szeretnék eljátszogatni vele. Most én adok, és Te csak élvezel! Gondolj erre, míg meg nem érkezem!