Hogy őszinte legyek már egy ideje kacérkodtam ezzel a gondolattal, de az életemben bekövetkező változások mindig csak tolták azt, hogy ebbe belevágjak.
Majd jött egy személy, aki szerintem tudta nélkül sokat adott nekem, annak ellenére, hogy a kettőnk között lévő viszony teljesen világos és egyszerű történet (erről majd szóljon talán egy másik Levél). Csupán pár sort írtam hozzá, más témában, de ő is felvetette, a már ideje bennem bújdokló gondolatot, kezdeményt, hogy miért nem írom le ezen érzéseket, vágyakat blog formájában.
Elgondolkodtam és mivel jelen pillanatban életem egy kissé feszült tempót diktál, nehezen találom bizonyos szituációkban a helyem és már alig van olyan hely, ahol biztonságban és jól érzem magam, így igyekszem mindazt megragadni, ami örömet okoz.
És Leveleimhez mindig nyúlhatok... megnyugvást találok olvasásukban és írásukban, így arra gondoltam, hogy belefogok.
Kicsit talán másként, mert nem szeretném in medias res kezdéssel indítani, a jelenleg bennem fortyogó vulkánt,vagy éppen a tátongó űrt, titkolt tetteim megosztani Veletek, de ígérem ezeket is megteszem...egyszer...eljön ennek is az ideje.
De annyi minden van a fiókomban, szekrényemben, amit nem szeretném, ha csak ott porosodna, így még gyakorlom az oldal szerkesztését, visszarázódom az írás okozta fizikai fájdalmakba és persze felemelő örömökbe...szeretném megosztani kis Csillagaimmal, Csillagaimról szóló történeteim.
Ehhez természetesen elő kellett bányásznom emlékeim a fiókok és szekrények mélyéről. Tekintettel arra, hogy csupán 13 éve élek Budapesten, az azt megelőző időszakomból sajnos már ahhoz képest, ahány Levél született, nagyon kevés maradt fenn.
Amikor elővettem Őket és kezemben fogtam a kincseket rejtő dobozokat egyszerre éreztem örömet, izgalmat és félelmet. Minden egyes alkalommal, ha kezeim közt forgatom régen érzéseim, emlékeim rejtette sorokat, mindig találok Bennük újat, amelyet már feledésbe merült megfakult memóriámban és jó ízűt kacagok rajta vagy épp ellenkezőleg...könnyekben török ki.
Szeretem ezeket a könnyeket. Tanúsítják, hogy élek...hogy érzek...hogy még mindig él bennem mindaz, ami volt...így ez nem csak a múltam, hanem a jelenem és a jövőm.
Belekukkantva a dobozokba, levelek, képeslapok, cetlik, naplók kerültek elő. Te jó ég!!- gondoltam.... Ezt időrendbe kellene raknom... hol kezdjem... vagy inkább legyen téma szerint...
Leültem a szőnyegre és kiszórtam mindent, ami voltam...olvastam..válogattam...rendeztem... ahogy fentebb is írtam sírtam, nevettem...
Kiterítettem hát életem kártyáit és nyílt lapokkal játszom Előttetek, Csillagaim...
Szeretném keverni majd a múltat és a jelent…
A Levelekben található szereplők nevét, kizárólag az ő érdekükben, mint kis titkot megőrzöm magamnak...de csak ezt...