Ahogy korábbi levelem kezdetem… a sors furcsa játékot játszott és játszik velem. Elém sodorta és sodorja múltam szereplőit. Méghozzá azon szereplőit, akikben egy a közös… ők voltak azok, akikkel a megcsalás útjára léptem.
Nehéz ezekről az eseményekről írni, hiszen valahol hibának érzem, valahol pedig úgy érzem, hogy akkor és ott helyén volt, mert akkor és ott úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Most ez alatt azt értem, hogy nem mindenkinél érzem azt, hogy hiba volt.
2016. április 16. Ben
Meglepő üzenetet kaptam Bentől, aki csak afelől érdeklődött, hogy mi van velem. Ő az akivel Misit csaltam meg… Majd megkérdezte, hogy felhívhat-e… igent mondtam rá, majd egy hosszabb beszélgetésben meghallgattam, hogy még mindig az életén kesereg és kilátástalannak tekinti kapcsolatát. Változtatni és kilépni nem akar belőle. Én őszintén elmondtam neki, hogy nagyon önző és a lány nem érdemli meg, hogy bántsa, ha nem megy hagyja ott, nem kell együtt szenvedniük. Ha szeretné rendbe hozni, akkor tegyen érte, de amennyiben nem… lépjen ki belőle. Elmondtam neki azt is, hogy korábbi kijelentésem ellenére megbántam amit tettünk. Ő ezen meglepődött. Kíváncsi volt az okára, de én csak magamat tudtam ismételni és pont azt mondtam el neki, hogy hiba volt, valaki olyant ezzel megbántani, aki szeretett engem és bízott bennem és most már érzem mit vesztettem.
Beszélgetésünk során leginkább rólam volt szó, mert állandóan kérdezgetett és nem akart magáról beszélni, azon kívül, hogy a szenvedését most már szerintem több, mint egy éve hallgatom.
Ami ennél is jobban meglepett az az, hogy másnap ismételten rám írt, érdeklődött hogy mit csinálok este, mert szívesen átjönne hozzám. Bennem túl sok félsz nem volt bennem, hiszen tudtam, hogy nem akarok semmit tőle. Találkoztunk már korábban is és akkor sem történt semmi. Gondoltam megint istápolni kell a lelkét és erősíteni benne, hogy azért van benne tehetség, valamint kicsit a barátnőjével való kapcsolatot kell boncolgatni. Bennem erősen dolgoztak azok az érzések, hogy nem akarom, hogy bárki hozzámérjen, hiszen Misi volt a gondolataim főszereplője és nem a puszta vágy, vagy akár a Ben és a múltban történtek. Így nyugodt szívvel mondtam neki igent.
Így 2016. április 17-án meg is jelent nálam este 8 óra után. 1 éve nem találkoztam vele és valahogy semmilyen komolyabb érzést nem mozgatott meg bennem. Teljes mértékben, mint egy régi ismerőst köszöntöttem.
Kanapéra lehuppanva…én az egyik végébe, míg ő a másik végébe ült le. Lábaim felhúztam, karommal körülöleltem magam. Ben körülbelül 10 perc beszélgetés után egy olyan kéréssel állt elő, amely nagyban meglepett. Szerette volna, ha kényeztetem egy kicsit. Én persze nagy mosollyal mondtam, hogy szó sem lehet róla… eszem ágában sincs… neki van barátnője kérje őt rá, illetve nem figyelt nagyon arra, hogy mit mondtam korábban, hogy megbántam, amit tettem?! Ben és az ő önzősége… próbált ugyan közel kerülni hozzám, de nem tudott hozzám érni, mert ahogy megérintett, összerezzentem. Hamar belátta, hogy már nem az vagyok, aki voltam és ezt el is mondta. Elmondta, hogy 1 éve egy teljesen más lány ült vele szemben, aki tele volt élettel, nyitott volt a világra, láthatóan élvezte az életet és most egy kissé magába szállt, zárkózott, gondolataiba süllyedt nő ül vele szemben. Az este további részében csak beszélgettünk és próbáltam rávezetni, hogy élje ugyan az életét, ahogyan szeretné, de igyekezzen ezen az úton minél kevesebb embert megbántani, különösen azokat, akiket szeretet.
2016. április 18. Kornél
aaahhhh….Kornél…. Na hát róla szintén elég sok mindent tudnék mesélni, de mivel eddig egy szó sem esett róla sehol… csak annyi, hogy születése óta ismerem, hiszen családjaink nagyon közel álltak egymáshoz. Együtt nőttünk fel, és unokatestvérekként mutatkoztunk be. Ő 4 évvel fiatalabb nálam. Sokáig viccelődtünk, hogy egyszer köztünk is megtörténik majd a dolog, de hát ahogy az élet alakult mindenki tette a dolgát, a család révén sok időt töltöttünk együtt…de valahogy sosem gondoltam volna komolyan, hogy eljön majd az a nap is amiről beszélgettünk. De eljött… ez a nap az 2008. május 4-e volt. Akkor még Szilárddal voltam együtt és már a legvégét jártuk. Amikor beköltöztem a saját lakásomba vele avattam fel… De aztán nem volt folytatása.
De Kornél mindig fel-felbukkant az életemben. Sokszor találkoztunk és beszélgettünk. Jelenleg egy nagyon aranyos és helyes barátnője van, akit feleségül szándékozik venni, bár a lánykérés még nem történt meg. A vállalkozása nagyon beindult és most készülnek az New York-ba költözni.
Néha napján verbálisan ugyan elbeszélgettünk a szexről. Majd néhány hónapja január végé felé, mikor kint volt az USA-ban érdekes módon nagyon erőteljesen elkezdett érdeklődni irántam. Szerette volna kiélni azon vágyait, amit barátnőjével nem tudott. Már az első pillanattól vele is próbáltam megbeszélni, hogy ennek így nincs értelme. Nem szeretnék egy ilyennek a részese lenni, hiszen sem nekem, sem neki nem jó. Nekem miért érné meg?! Mi jó nekem abban, hogy valakinek odaadom magam pár órára és aztán ennyi? 2015-ös évem, ha nem is pont erről szólt, de elég kalandom volt és elegem van belőlük. Engem ezek már nem érdekelnek. Van egy nagyon cuki barátnője, akit annak idején össze-vissza csalt most nincs kedvem beállni a sorba. Én egy ilyen történethez már öreg vagyok, illetve nem szeretnék magamnak további bonyodalmakat okozni.
Érezhető volt rajta a sértődöttség miután folyamatosan hárítottam és csak azt hajtogatta, hogy ez mindkettőnknek jó lenne, de igazából neki a lenne a legjobb… és meg csak némán ráncoltam a homlokom és húztam össze a szemöldököm, hogy ezt most komolyan gondolja?! Persze, legalább őszinte, és akaratos , elszánt, de ennyire gyengének hisz engem vagy sebzettnek, mert elég hosszú ideje nincs senki az életemben?! Hárítottam és csak hárítottam…mondtam menjen haza és legyen őszinte a barátnőjével és kérje azt, amit szeretne, mert ő is meg tudja neki adni, de ha nem mondja, akkor nem fogja tudni mit szeretnél.
Abba is maradt a kis csevegésünk…
Majd másnap, április 19-én még egyszer bepróbálkozott. Kérdezte hogy nem-e gondoltam-e meg magam… Szintén csak visszafogottan mosolyogtam, mert dolgoztam … Nem hittem el, hogy minek túráztatja magát ennyire… Bennem ennyi érdekesség nincs, illetve a szex vele nem volt túl nagy szám…talán csak egy nagyon könnyű szórakozást keres és nagyon könnyű prédával… de nem agyaltam túl magam, mert ennyit nem ért a dolog.
Aztán mondta, hogy beszélgessünk már… közel van az iroda…na jó van már…ezt max a tinilányok veszik be. De végül miért is ne mennék el…gondoltam…kicsit szívathatjuk…amúgy meg most érdekes dolgok történnek vele, amiről lehet beszélgetni, így munka után elmentem hozzájuk. Már csak ő volt az irodában. Mivel ez egy startup vállalkozás, így kreatív a környezet. Én csak ültem egy fitlabdán, míg beszélgettünk, majd mikor távozni készültünk, megjegyezte, hogy nem is próbálkozott. Mondtam is neki, hogy ügyes volt…nem is olyan nehéz, úgye…
Nem is értem miért kellenek ezek most és miért jött az a két pasi pont egymás után ismét az életemben,ilyen formában, hogy mindkettő ugyanazt szerette volna tőlem. Miért pont most?
2016. április 28. Bendegúz
Ami még egy érdekesség, hogy írtam már Bendegúz februárban megtalált, nagyon hosszú kihagyás után. Azt érdemes tudni róla, hogy őrültem szerelmes voltam belé még 2006-ban és ő volt az első ember, akivel én a megcsalók sorjában beálltam… Szilárdot csaltam meg vele és a vele való történéseket nem bántam meg a mai napig sem.
Fura ember… de valahogy vele kapcsolatban át tudtak alakulni az érzéseim … a lángoló plátói szerelmem kihunyt, majd átvette a helyét valami ami inkább baráti. Barátnőit el tudtam fogadni, nem féltékenykedtem…valahogy természetes volt számomra, az is amikor megnősült (bár a körülmények elmesélése megérni néhány oldalt).
2016. április 28-án ismételten üzenetet kaptam tőle, melyben érdeklődött hogylétem felől. 3 hónapon belül másodszor??? Kissé furcsálltam… Idén lesz 10 éve, hogy ismerem, de azért az sosem volt jellemző rá, hogy írjon…szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy ő hányszor keresett… de ha találkoztunk mindig jól elvoltunk és már nagyon hosszú ideje semmi flörtölés vagy bármi incselkedés nincs köztünk. Tiszteltben tartottam kapcsolatait.
Most is kérdezte, hogy van-e kedvem vele találkozni és megbeszéltük, hogy vasárnap összefutunk egy kicsit, mert nekem a péntek nem igazán jó az iszogatásra, így vasárnap egy kávé jöhet…aztán kicsit kezdett zavarni, hogy folyton csak rólam van szó és az én kérdéseimre nem válaszolt. Mikor egyenesen megkértem, hogy akkor most már mondjon magáról is valamit… csak annyit válaszolt, hogy majd személyesen… Aha… rendben. A chatelgetés során azonban ráhibáztam a gyenge pontra. És még mielőtt bárki azt hinné, hogy elvált…nos nem tudom…de nem hiszem… Apukájáról szeretne inkább valakivel beszélni… Ahogy kivettem februárban apukája nagyon beteg lehet és valószínű, hogy ezért is jár haza sűrűn Németországból és most is vele volt. Mondtam neki, hogy februárban erre még nem akartam rákérdezni, de ha szeretne, akkor nyugodtan beszélhet róla.
Ő pedig mondta, hogy igen, erről is szeretne majd mesélni…
Így azt hiszem…egy újabb nagyon felemelő beszélgetésben lehet részem. Nem tudom, hogy most miért velem akar erről beszélni… meglátjuk. Ha hiányzik neki valaki akivel erről beszélhetne, akkor legyen… nem bánom, ha neki így könnyebb.
Mindenesetre nagyon érdekes, hogy az életemben új férfi nem tűnt fel már nagyon hosszú ideje, de egy hónapon belül az a 3 ember jelent meg, akikkel annak idején a párjaimat csaltam meg… Vajon mit jelez ezzel nekem a sors? Milyen próbatétel elé állít?
Budapest, 2016. április 30.