Szakítás...2004. február 11

Drága Kicsi Csillagaim!

Tudjátok, hogy minden sorozatban vannak olyan epizódok, amelyben visszaemlékeznek, hogy mi is történt korábban.

Nos, azt már tudjátok, 2004-es évben már nem barátnőmhöz címzem a leveleim, hanem leginkább szerelemhez szólnak.

Ez a levél az ő születésnapján íródott, miután 2004. december 9-én szakítottunk. Hozzáírtam, neki írtam… egyfajta visszaemlékezés. Én életemben nem írtam le ennyiszer, hogy ’boldog’ és ’csodálatos’… és annyira elvakult és fülig szerelmes voltam. Szó szerint könyörögtem. Ott térdeltem előtte anyaszült meztelenül, miután szakítottunk és szexeltünk, mert azt gondoltam, így visszakapom, majd sírva könyörögtem, hogy ne tegye ezt velem. Most így visszaemlékezve, fájt nagyon akkor a szakítás, de jelenlegi fejemmel nem értem, hogyan tudtam ennyire kiadni  magam és igen, szinte megalázni magam.

Ez egy hosszúra sikeredett levél volt, de a már korábban olvasottak mellett vannak benne új történetek is, szóval uccú neki …és írjátok meg, hogy Nektek Csillagaim, mi a véleményetek…

Talán látod rajtam, hogy mennyire fáj,

de nem hiszem, hogy felfogod micsoda fájdalmon. Nagyon szeretlek Téged és nem akarom, hogy elhagyj. Látom rajtad, hogy valami még van benned; kicsimnek szólítasz, és még úgy mosolyogsz, és úgy ölelsz, mint régen. Nem hiszem el, hogy ennyire könnyen felejtesz el két évet!

Gondolj csak bele mennyi mindent éltünk át együtt. Emlékszel még az első találkozásunkra? Mennyit kérdezgettelek utána, hogy milyennek találtál akkor. Aranyos, szép, szerény barna lány, mellém ültél és én akkor arra gondoltam, hogy miért nincs itt Annie. Aztán táncoltunk és rám néztél. és egyre hosszabban néztünk egymásra, míg csak ketten nem maradtunk. Közeledtél és átöleltél. Ajkad közeledett az enyém felé, de én elutasítottalak. Mikor beszélgettünk akkor kiderült, hogy én már tudom, hogy mikor születtél, a kocsitok rendszámát és ismertem valaki olyat, akivel már volt egy kis pincuri ’kalandod’ és a rá való tekintettel nem mertem közeledni feléd, de már akkor is éreztem azt, ami a mai napig nem múlt el. Emlékszem még arra, hogy már azon az estén megkérdezheted, hogy milyen kapcsolatra gondolok. Azon az estén hazafelé menet és egész éjjel rád gondoltam és boldog voltam. Már 3 éve gondoltam rád, hogy vajon milyen lenne a Zolival és elképzeltem kettőnket és akkor ott voltál egy karnyújtásnyira és mégis volt egy akadály- Annie. Te tudod, hogy mennyit viaskodtam az érzéseimmel;barátság vagy szerelem? Én Téged választottalak.

Az első szilveszterünk sem volt könnyű. Még Te mondtad, hogy akárhogyan is döntök, te mindenképpen értem jössz, és együtt leszünk, mert csak miattam jöttél le Pestről. Nem voltam valami feldobott hangulatban. Furcsa volt a társaság és az is, hogy törődtél velem. Sosem felejtettem el, mikor szobát kerestünk, de nem volt és addig egy kis konyhában voltunk, ahol én sírva fakadtam és Te azt mondtad nekem, hogy ’drágám’.

Ha tudnád, hogy milyen sokat jelentettél már akkor is! Az éjszaka emlékszel, mikor le akartam feküdni veled, de nem történt semmi, de mindenki hallotta, hogy mit művelünk? Mikor reggel felébredem, melletted voltam, egymás karjaiban feküdtünk. Addig mindig arra vágytam, hogy valaki mellett ébredhessek és piszkosul jó érzés volt! Boldog voltam!

A következő hetekben nem sűrűn láttuk egymást, mert vizsgáztál, de mindenképpen felhívtál és én mindennap ott ültem a telefon mellett és vártam a hívásodat. Életemben először végre boldog voltam és ezt mindenki látta rajtam.  Kivirultam. És mikor végre hazajöttél ( 2002. január 11.) először szeretkeztünk. Tudom, hogy egyikünknek sem volt nagy élmény, de én nagyon boldog voltam! Gyönyörű hétvégéket töltöttünk együtt. Bár nekem haza kellett volna mennem és mindig hajnali 5-kor keltünk és vittél haza. Szerintem sose fogod elfelejteni azokat a téli éjszakákat, a kezdetek kezdetén, mikor én a radiátornál és a te ágyadban. Én voltam a félénk kislány.

Lassan teltek a hónapok vagy talán gyorsan? Mivel csak hétvégente találkoztunk és sokszor vittél magaddal a barátaidhoz, füstös kis ’kocsmába’ és soha nem tudtam feloldódni, de becsültem benned, hogy nem rejtettél el és felvállaltál. Nagyon büszke voltam arra, hogy Te vagy a barátom.

Én hamar kimondtam, hogy szeretlek kb. 2 hónap után szeretkezés közben. Magamon is meglepődtem és te is, de nem is nagyon feszegettük a dolgot. Arra már sajnos nem emlékszem, hogy te mikor mondtad ki, de arra igen, hogy milyen büszkén meséltem el Annie-nek és, hogy milyen boldog voltam.

A tó körüli sétákat sem felejtem, sem február 22-t, mikor elsőször szeretkeztünk kocsiban a tónál. A lakáson töltött éjszakát sem tudom elfelejteni; az nagyon emlékezetes marad, mikor ruhástul a vízbe húztál magad mellé és először fürödtünk együtt -  Istenem mintha ma lett volna

(ez a történet, amúgy az egyik kedvencem. Nagyon szomorú voltam és miközben ő fürdött, addig én ültem a kád mellett. Néha elsírtam magam, majd egyszer csak a vízben találtam magam mellette. Ruhástul a vízbe rántott… Fehér blúz, fekete szoknya és harisnya volt rajtam. Nem szálltam ki a vízből, nem kiabáltam, csak ültem vizesen a kádban. Egymás mögött ültünk… én előtte, ő mögöttem. Szép lassan előrenyúlt és elkezdte kigombolni az ingem. Minden ruhadarabtól lassan és érzékien szabadított meg. Érintése puha és gyengéd volt. Ott ültem karjaiban és ölelésében. Miután kiszálltunk köntösbe bugyolált és a konyhába vezetett az utunk egy kis harapnivaló miatt. Ekkor a konyhaasztalra tett, kioldotta köntösöm és  ott lettünk egymáséi . -szerk.)

Emlékszel, mikor már az érettségire készültem? Milyen ideges voltam?! Te próbáltál leülni velem matekozni, de mivel egy sima másodfokút nem tudtam megoldani, hamar feladtuk a korrepetálást.

De leérettségiztem és gyönyörű ajándékot kaptam tőled; a ballagásomra és érettségimre is. Emlékszem mikor ballagtam és te ott álltál az ablakban. Annyira büszke voltam, hogy igen, az ott az az én barátom! És csak az enyém! Ballagás után sírtam, mint a záporeső és a te válladon, mások szerint, akik láttak azt mondták, hogy nagyon aranyosak voltunk együtt. Két tollat kaptam tőled - ebben a pillanatban itt vannak előttem – és gyönyörű, de egyben fájdalmas ránézni., mert Te jutsz róla eszembe. Miután hazajöttél és én leérettségiztem, emlékszel még mit csináltál? Fogtál és kivittél a tóra , ahol gyertyafényes szalonna sütést rendeztél borral. Csodás este volt. Éget a tűz, ettünk, halk hegedű szószólt és tűzijáték is volt és ekkor voltunk fél éve együtt.

Aztán én felvételiztem és nálad aludtam ( 2002. június 21.) a kis pesti lakásotokban. Szent Iván éjjelen, ami a szerelmesek éjszakája, mert ekkor van legtovább fenn a Hold. Ezen a napon mikor leszálltam a vonatról azt mondtad, hogy gyönyörű voltam. Másnap felvételiztem és ebbe a suliba vettek fel és Te ott vártál engem, mikor kijöttem és együtt utaztunk haza. (A vonaton rosszul voltam és benned felmerült a kérdés, hogy nem-e vagyok terhes.). Aranyos voltál, ahogyan aggódtál. Majd Te diplomáztál, én meg felvételiztem, majd egyedül mentem el Pécsre, de ez az én hibám volt. Nagyon hiányoztál akkor mellőlem és megfogadtam, hogy jövőre veled megyek el, ami teljesült is.

A nyár bizonyos szempontból szép volt, de beárnyékolta az állandó veszekedések anyuékkal. Biztos emlékszem még, hogy egyszer összecsomagoltam és el akartam indulni világgá, ahogyan anyámmal kiabáltam Nálatok. És az Hotelben történt incidens? Mikor anyu felidegesített és elmentem, Te pedig jöttél utánam és nem hagytál egyedül, mert félttettél. Én ezt akkor nem fogtam fel és dühösen tépkedtem az újságokat a kis padlásszobában és az este a földön aludtam, szakítani akartam, de nem tudtam és ezek után gyönyörű nyarunk volt. Ugyanis belém szerettél egy buli alkalmával. Azt mondtad, hogy még sohasem voltál olyan féltékeny, mint akkor (és ezt akármilyen furcsa, de bizonyos mértékben a Jónásnak köszönhetem, mert ha azon az estén nem erősködik, hogy menjek bulizni, akkor nem történt volna meg. Ezen az estén tudtam meg, hogy a pontszámokat és azt hittem, hogy nem vettek fel, de Te mondtad, hogy megvan és Pestre megyek, ahol Te vagy!). Boldog voltam és Te is az voltál!

Sikerült olyan albérletet találnom, ami 2 percnyire van tőled!

Ebben az időben nagyon sokat mondtad azt, hogy szeretlek és mindig átöleltél és azt mondtad, hogy hogy soha nem engedsz el, én már örökké a Tiéd leszek! Milyen szép idők voltak! Akkor olyan volt, mintha soha nem lenne vége és mi tényleg egyek lennénk! Sajnos én még most is így érzem.

Mikor megkaptam a lakásodhoz a kulcsot, olyan volt mintha jegygyűrűt kaptam volna. Saját kulcsom volt a mi kis szerelmi fészkünkhöz. Csodás napokat éltünk meg. Jó volt együtt, jó volt a szexuális életünk (mert azért ne feledjük, hogy a nyáron csináltuk a kocsi motorháztetőjén, először csináltad velem állva a zuhanyzóban és az az ominózus augusztusi kocsiút Baja és vidék között).

2002-es szülinapom a 19. volt és akkor kaptam a Macit, amit a mai napig nagy becsben őrzök, mert nagyon örültem neki. Kitaláltad, amit szerettem volna.

Az első évfordulónk; 2002. december 22. Szerintem sosem fogod elfelejteni. Sem a gyertyákat, se az én kis meztelen, szalaggal átkötött testemet. Nagyon meg voltál lepődve és imádnivalónak találtál. Olyan esténk volt, mint még soha.

Karácsony után, ami nálunk sosem volt nyugis, nagyon örültem, mikor 26-án visszamentünk Pestre és azt a vonatos kalandot sem felejtem el. Neked is tetszett! Ne tagadd!

Utáltam az első vizsgaidőszakomat, Te legalább tartottad bennem a lelket és nem felejtem el a statisztika korrepetálást sem (biztos vagytok egy páran, akik nem a számok emberei. Én sem vagyok az. Ezen az estén is minden mást megtettem csakhogy ne kelljen tanulnom. Szó szerint mindent…inkább bemásztam az asztal alá … -szerk). Nagyon vártam már, hogy vége legyen és újra veled lehessek. Mindennapunkat együtt töltöttük, színházba és moziba jártunk. Baján is mindig találkoztunk és együtt aludtunk. Nem csináltunk semmit, csak egymásnak és egymásért éltünk. Igaz, akkor már voltak köztünk nézeteltérések, de Te mindig nevettél rajtam és azt mondtad, hogy csak hisztizem, és majd másnapra elmúlik és csak mosolyogtál és átöleltél. Én próbáltam haragudni Rád, de nem tudtam, mert lefeküdtem melléd és minden haragom elmúlt, ahogyan ott feküdtem melletted és Rád hajtottam a fejem és éreztem szíved dobbanását! Megnyugtattál! Biztonságban éreztem magam melletted! És ami a legfontosabb Szerettelek!

A második vizsgaidőszakom már zűrösebb volt és veled sem, illetve velük sem volt rendben minden, de még mindig boldogok voltunk, mert úgy indultunk a nyárnak, hogy jó lesz, megyünk Balatonra és megyünk nyaralni! Ketten! Közösen! Sajnos én a mai napig nem értem, miért neveztél „házisárkánynak” – de ez már csak lehetek. Azért élvezted, hogy főzni is megtanultam! Szerintem szeretted, amit főztem Neked. A sajtos tésztámat biztos szereted. Hiányozni fog Neked!

Tunézia akármilyen furcsának is tűnik, remekül éreztem magam. Veled lehettem és annyira büszke is voltam, mert nem sokan mehetnek el ennyi idős korukban nyaralni. Ha hiszed, ha nem a barátnőimnek élvezettel meséltem és nagyon boldog voltam, hogy ezt Veled tehettem meg! Még a tevegelést is élveztem!

Nem tudom miért viselkedtem Veled úgy, ahogyan, mikor táncolni kezdtünk járni. Most már bánom, hogy nem tudtam kimutatni, hogy élveztem. Tudom, hogy nem fogod elhinni, de néha kimondottan tetszett, nem mondom, hogy mindig, de szoktam élvezni Valahol itt kezdődtek igazán a problémáink. Éreztem rajtad, hogy nem úgy viszonyulsz hozzám, ahogyan előtte és én is idegesebb voltam a kelleténél, de még mindig azt mondtad, hogy szeretsz és még mindig együtt voltunk és éltük a mi kis életünket.

Az volt számomra a nagy pofon, mikor az Edókával kezdtél járni táncolni. Ekkor nagyon csalódtam benned, de tudom, hogy Te is csalódtál bennem. De én még mindig szerettelek! Talán rémlik még az a kis boldog idő, mikor úgy tettünk, mintha nem lett volna köztünk semmi probléma. És ekkor követtem el egy nagy hibát. Eléd mentem. És sajnos nem úgy alakult  a dolog, ahogyan én vártam. Azt gondoltam, hogy majd egy jót nevetsz rajtam és majd örülni fogsz annak, hogy megnéztem magamnak az Edókát. De nem nem! Tudom, késő bánat, de bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét! Ekkor elszakadt bennem valami és teljesen megváltoztál. Tartózkodóbb lettél és nem mutattál irántam sok mindent. Sokat sírtam miattad, de reménykedtem a jóban. És tudom, hogy nagyon sokszor mentem hozzád jó kedvvel, de valami mindig elrontotta. Utáltam a vizsgaidőszakot, de mindig az járt a fejemben hogy vége lesz és újra együtt leszünk- sokat. Ekkor jött a következő hideg zuhany, mikor közölted velem, hogy 2 nap a „láthatási időm”. De próbáltam elfogadni. Nem tagadom, de mondtam is, hogy rosszul esett, De nem gondoltam volna, hogy ilyen közel a vég (3 hét).

Miután te hazautaztál Bajára, én meg Annie-hez, hétfőn (2004. február 9.) boldogan mentem hozzád és még mondtam is, hogy nem akarok rossz dolgokról beszélni. Nem is emlékszem, hogyan jutottunk el addig a sorsdöntő kérdésig. Egyszerűen kiestek a dolgok, csak arra emlékszem, hogy azt mondtad, ’igen, nekem elegem volt’.

Mintha a halálos ítéletemet mondtad volna ki. Először nem hittem el, majd leesett, amit mondtál…és folytak a könnyeim…még jó néhány órán keresztül, míg hajnali fél 3-kor el nem aludtam. (barátnőmhöz mentem át közvetlenül a szakítás után és másnap meghalt a dédim-szerk). Másnap is csak Te jártál a fejemben, és ahogyan egy szép gondolat került bennem felszínre, egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Szinte hihetetlen volt, ami történt és éreztem, hogy ez nem lehet igaz, mert még terveink voltak. Nekem még szükségem volt rád és nagyon hálás is voltam Neked, amikor átjöttél. Furcsa volt, mikor egymással szemben voltunk és csak néztünk egymásra és nem értünk egymáshoz. Tudtam mit érzek és tudom, hogy semmi másra nem vágyom csak arra, hogy átöleljél, hogy megcsókoljál! És mikor megöleltél egyszerre voltam boldog és szakadt meg a szívem, mert végre hozzád bújhattam, de tudtam lehet, hogy utoljára. És mikor elmentél csak sírtam és sírtam. Nem akartam, hogy vége legyen. Talán még reménykedtem mikor megkérdeztelek, hogy másnak (születésnapodon) elvihetnélek-e valahova. Nehezen aludtam, mert nem hittem el!

Sírtam, amikor ma (2004. február 11.) megkaptam az sms-edet, hogy” munka után már a tiéd vagyok” – úgy éreztem magam, mint aki az első randájára hivatalos. Készültem és mosolyogva mentem eléd. Mikor mondtad, hogy szeretnél velem lefeküdni nagyon jó érzés volt és reménykedtem benne, hogy megtörténik ez ma. És csodálatos volt veled, olyan volt, mintha nem történt volna köztünk semmi, mintha egy már lennénk. Ez volt az érzésem, mikor kézen fogva sétáltunk és átöleltél. Csodálatos volt! Ezért volt annyira nehéz, mikor rákérdeztem, hogy biztos vége van-e? Láttad, hogy milyen hatással voltál rám. Nem tudom milyen érzés, mikor látsz sírni és könyörögni. De iszonyatosan fáj! (ekkor térdepeltem-szerk.)

Annyira nehéz elhinni, hogy ennyire könnyen lemondasz mindenről, amit két év alatt átvészeltünk. Terveink voltak. Tudod kicsim, én annyira beleéltem magam a kapcsolatunkba és nem hónapokra terveztem és bármilyen hihetetlen évekre előre gondolkodtam, milyen lenne veled az élet. És tudtam, hogy igazán csak akkor fogjuk megérteni egymást ha már én is dolgozom, de nagyon reménykedtem benne, hogy együtt leszünk még és veled komolyodhatok meg és segítesz majd nekem beilleszkedni a felnőttek közé!

Kicsim, nem hiszem el és nem tudom elképzelni, hogy nem megyek be többet a lakásba, nem főzök a konyhádban (holott 1 hete még sajtos tésztát csináltam neked), nem sétálunk együtt, mint egy pár (pedig 5 napja ezt csináltuk), nem ülök be a kocsiba, nem megyek veled nyaralni, színházba, moziba és nem hiszem el, hogy nap, mint nap egyedül kell aludnom. Állandóan Téged kereslek és próbállak ölelni és nem hiszem el, hogy nem fekhetek melléd, nem alszunk kis kifliben, nem akarsz reggel ’megerőszakolni’. Te is mondtad, hogy neked is hiányzik ( 5 napja még együtt aludtunk és nem gondoltunk rá, hogy nem lesz ilyen több).

Tudom, hogy ilyen rövid levélkébe képtelenség mindazt ami történt velünk, de kérlek értsd meg, ez az elmúlt 3 nap túl gyors volt!

Arra kérlek adj még nekem 1 hónapot és tegyük meg azokat a dolgokat, amiket terveztünk és ha március 14-én azt mondod, hogy tényleg vége, én megpróbálom elfogadni, de ez most nem megy! Nem érzem azt, hogy mindent kipréseltünk volna ebből a kapcsolatból!

Nagyon szépen kérlek! Könyörgöm! Ezt az utolsó szívességet tedd meg nekem! Én mindig itt leszek számodra és én abban is benne vagyok, hogy csak szeretők legyünk.

De most még szükségem van Rád!

SZERETLEK

SZERETLEK

Kicsid

u.i: A levél írása közben sokszor patakzottak a könnyeim, de szeretném azt hinni, hogy még számíthatok Rád! Ki fog nekem segíteni pénzügyből és infóból? SZERETLEK

A fenti levél mellé csatoltam még egy levélkét, ami inkább egy jegyzet volt arról, ami épp eszembe jutott:

Zoli és én

• Telefon szex
• Séta a Gellért hegyen
• Séta, kocsikázás a János hegyen
• Utazások a vonaton, mikor átölel
• Balaton parti szex és a tóban
• Érettségi szünetben Balatonon voltunk a keresztanyádnál
• Az állandó mosolyod, ahogyan rám néztél, ahogyan átöleltél, ahogyan azt mondtad, hogy szeretsz.
• Nagyon szerettelek várni Téged, még haza nem értél a unkából.
• Video hétvége
• Együtt mentünk bevásárolni és ezt Te is élvezted, mert még mondtad is olyan vagyunk, mint egy kis család.
• Elképzeltem veled a mi kis családunkat.
• Táncoltam Neked a Tamásnál.
• Tavi séták:mikor arról beszélgettünk, hogy lehet, hogy terhes vagyok és tiszta durci voltam, még meg is fordultam. Ez az után volt, hogy a kádba húztál és úgy szeretkeztünk, hogy nem védekeztünk, mert épp akkor jött meg.
• Egyszer valamin összevesztünk, még az elején. A 26-ban voltunk, tavasz volt és a szomszéd iskolában esküvő volt és mi kibékülés gyanánt fantasztikusat szeretkeztünk.
• Imádok veled szeretkezni és nem féle tőled.
• Szerettem Rád főzni. Emlékszem Te is szerettél engem nézni, miközben a fincsi ételeket csináltam.
• Szerettem TV nézés közben hozzád simulni, tudom, hogy nem szeretted ha „pofázom”. de nagyon hiányzik.
• Bulizás közben imádtam hozzád dörgölőzve táncolni és élveztem, ahogyan megérintesz, ahogyan egymáshoz simulunk.
• Pécset sétálni és szexelni a parkban-bár nagyon féltem, de jó volt. Itt kaptam tőled először ruhát és nagyon boldog voltam és nagyon büszke voltam rád, sőt még magadnak is vettél egy nacit.
• Szerettem nyári vizsgaidőszakban egy nagy piros pulcsiban lemenni eléd, hogy kinyissam az ajtót és utána szeretkezni.
• Nagyon tetszett az a Szilveszter, amikor megkívántál és a Nagy Ádiéktól még az éjfél előtt elmentünk és éjfél előtt 1 perccel fejeztük be a szeretkezést.
• Róza mama esküvőjén a Hotelben a pincében csináltuk.
• Belevágtál a vízbe – nem tetszett, de ennek ellenér nagyon aranyos voltál.
• Szerettem ahogyan lelket próbáltál önteni belém, mikor összevesztem a szüleimmel és nagyon szerettem ahogyan próbáltál önbizalmat önteni belé, „You pick me up when I was down”.
• Szerettem veled lenni, még akkor is mikor anyukáddal mentünk ebédelni. Sőt még törölközőt is vasaltam nálatok, mosogattam, felmostam, ágyneműt cseréltem  mert anyukád ezta parancsot adta ki.
• Nagyon szerettem melletted a kocsiban ülni; szerettem ha ketten mentünk a Tescoba kutyakajáért vagy Balatonon a Interfructban vagy mikor csak az Auchan-ba mentünk vagy mikor Pest és Baja között ingáztunk (vagy vidékre kijöttél és kiszabadítottál), eljöttél velem a mamihoz karácsonykor.
• Szerettem, amikor beteg voltam, gondoskodtál rólam, hoztál nekem gyógyszert és újságot, csokit és kiszolgáltál. Egyszer lázas betegen megkívántál és hiába ellenkeztem te jól megdugtál. De volt egy időszak, amikor én tömtelek vitaminokkal (amiket még apukád küldött, nekem és neked is). Hiányzik ez a gondoskodásod!
• Szerettem sampont, tusfürdőt, zsebkendőket venni neked. Jó érzés volt, hogy egy bizonyos szinten „gondoskodhattam” rólad.

Annyi minden van még! És folytatni fogom ezt a listát és azt is meg fogod kapni. Szinte hihetetlen, még a legtávolabbi esemény is olyan mintha tegnap történt volna és emlékszem még arra, hogy ezekben a szituációkban mit éreztem és most összeszorul a szívem és nagyon hiányzik és nem hiszem el, hogy nem lesz ilyen több.